2020. december 21., hétfő

0
319

EVANGÉLIUM
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
(Lk 1,39-45)

Miután az angyal eltávozott, minden visszaállt a maga hétköznapiságába – látszólag. Vége a látomásnak, vége az angyali támogatásnak, vége a rendkívüliségnek. Mária ott marad az élményével és a kételyeivel. Vajon mit élhetett ő át az angyali üdvözlet másnapján? És József? Kételyére ő is álomban kap választ. Máriában az Erzsébetnél tett látogatás oszlatja el a kételyt. És itt a két várandós asszony méhében a Lélek „szól” a Lélekhez. Mert a testi ember csak testi módon szólhat a testihez, de a lelki ember lelki módon szól – úgy a lelkihez, mint a testihez.

Kovács F. Zsolt, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség irodaigazgatója

MEGOSZTÁS