2020. december 18., péntek

0
320

EVANGÉLIUM

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki. (Mt 1,18-24)

Istennek egy csendes, háttérben maradó Józsefre van szüksége, aki „otthon-sátrat” von a születendő Isten-gyermek feje fölé. József istenfélő ember, aki Istennek minden körülmény között hajlandó szolgálatába állni, de amikor Isten váratlanul szokatlan dolgot kér, megtorpan. Hinni és fogadkozni szavakkal könnyű, de vajon felismerjük Isten „alkalmatlanul szokatlan” kérését? József is megtapasztalta, hogy szerény kis életében nem mindent ő irányít, valaki magasabb rendű felülírja becsületesnek mondható elképzeléseit. A logikus történéseken való felülemelkedés nem akadályt, hanem lehetőséget jelent. Isten talán ránk is bocsát egy álmot a következő napokban, amiben olyasmit kér, amit önmagunktól nem lennénk képesek felismerni. Ezek a napok kételyeink álomba-merülései, hogy karácsony éjjelén az angyalok köszöntésére ébredjünk. Szép álmokat!

Kovács F. Zsolt, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség irodaigazgatója

MEGOSZTÁS