2020. december 17., csütörtök

0
286

EVANGÉLIUM

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Árám, Árámnak Aminadáb, Aminadábnak Náásszón, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól, Bóásznak Jóbéd Ruttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám, Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám, Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás, Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór, Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár, Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is tizennégy nemzedék.
(Mt 1,1-17)

Modern világunkban személyazonosságunkat okirattal igazoljuk: kiktől származunk, hol élünk – mintha társadalmunkban csak ez adna létjogosultságot. Isten sem vonta ki magát ez alól az emberi törvénykezés alól – Augusztusz népszámlálásakor ő is tudta magát „igazolni” a zsidóságban számító anyai ágon a hivatalosságok előtt. De mégis az ő felmenői más értelemben elődök, mint a mieink – a mieink biológiaiak, akik előbb-utóbb elvesznek az ismeretlenben, az övéi inkább szimbolikus, jelezve azt, hogy Isten végig felügyelte Fiának érkezését a világba. Isten Fia úgy vált emberré, hogy mindig is itt volt/van/lesz velünk, de egyszer csak „beleszületett” a mi időnkbe.

Kovács F. Zsolt, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség irodaigazgatója

MEGOSZTÁS