Közösségteremtő hagyományok

Kispapok adventje

1
723
Fotók: Demeter István és Kiss Szilárd.

Az évenként visszatérő advent a hagyományokban leginkább gazdag időszak a gyulafehérvári szemináriumban, hiszen bár évtizedek választanak el papi generációkat, mégis hasonló élményekben gazdagodnak a papnevelő intézet növendékei, így nem véletlen, hogy néhány szokással plébániákon is találkozunk.

Az adventi szokások sorát a közös koszorúkötés nyitja, amikor ki-ki elkészíti saját koszorúját, hogy a közös készületen túl egyénileg vagy szobaközösségenként is segítse a karácsonyra való felkészülést. Rendszerint ekkor készül el a közösség kápolnai és az udvaron elhelyezett koszorúja is. Sokan ekkor találkoznak először a koszorúk megáldásának szertartásával is, amelyet mindig a közösség egyik diakónusa végez.

A szent idő legmaradandóbb élményei a közös gyertyagyújtások, amelyeket szombat esténként egy-egy diakónus végez. A gyertyák által megvilágított kápolnában a diakónusok a közös készület fényében fogalmazzák meg gondolataikat, reflektálva olykor a közösség gondjaira, örömeire is. A gyertyagyújtások az ünnepre való előkészületen túl egyben találkozási pontok a kispapok, elöljárók, tanárok és a főpásztor között, akik együtt vesznek részt az ünnepi szertartáson. Idén Daly Attila diakónus kezdte a gyertyagyújtások sorát, aki elmélkedésében új esélynek és lehetőségnek nevezte az adventet. Mint fogalmazott, a szent időnek kettős értelme és célja van: „egyrészt emlékeztet bennünket Krisztus titokzatos második eljövetelére, de ugyanakkor földi születésének ünnepére is. Figyelmeztetése így szól: Készülni kell… ébren és virrasztva!” A diakónus arra biztatta a jelenlévőket, hogy az adventi úton együtt, egymást segítve haladjanak előre. Az idei első ünnepi gyertyagyújtáson idén a kispapok mellett András István rektor, Kiss Endre spirituális és Bodor Attila teológiai tanár vett részt.

„Rorate cæli desuper…” – töri meg a szeminárium csendjét advent első vasárnapjának hajnalán az adventi antifóna. A szeminaristák kórusa minden évben már hajnal előtt készülődik, hogy énekével köszönthesse a közösséget, de felkeresik elöljáróikat, tanáraikat, az intézet alkalmazottait és az érsekséget is. Idén bár a járványhelyzet nem tette lehetővé a széles körben való látogatást, de az intézet udvarán élőket mégis köszöntötte a szeminaristák egy kisebb csoportja Schneider Arnold székesegyházi kántor vezetésével.
Advent első hétfőjén a kispapok mindig roráté szentmisén vesznek részt a székesegyházban, amelyet hagyományos reggeli, a „roráté kolbász” követ. Korábban a legkisebb növendékek meg kellett keressék a hagyományos étket, felkeresve tanáraikat, elöljáróikat, akik néhány kérdés, feladat megválaszolása után megajándékozták őket. A hagyományos reggeli a legszűkebb időkben igazi ünnepnek számított a szemináriumban. Idén a roráté szentmisét a szeminárium kápolnájában tartják.

2017 óta a kispapok kiadvánnyal is készülnek az adventre. Idén a negyedik adventi elmélkedéssorozatot adták közre, amelyben kispapok és elöljárók minden napra rövid elmélkedéseket írtak, ezáltal is segítve egyházmegyéink híveit a lelki készületben. Az idei, Jöjj, Világosság! címet viselő kis füzet a négy magyar nyelvű egyházmegye lelkipásztorainak segítségével több mint hatezer példányban jelenhetett meg. Mint a szerkesztők megfogalmazták: „adventi kiadványunk a karácsonyi készületben fogódzót szeretne nyújtani mindazoknak, akik kézbe veszik, elmélkednek velük, általuk. A kis füzetet végigkísérő díszítő elemek – a színes ablakok – azt akarják kifejezni, hogy a születendő Világosság nélkül életünk vitrázsai csupán szürke, netán fekete színt közvetítenek, de hisszük, hogy ha a betlehemi istállóból felragyogó Világosság átsugárzik rajtuk, igazi színükkel – ami csak belülről tapasztalható – életet sugároznak az éj sötétjébe.”

„Hisszük, hogy idén is „meglátogat minket felkelő Napunk, a magasságból”, hogy beragyogja sötétségben járó népe egét. Ó, jöjj, Napkelet, Szent Virradat; jöjj, Világosság!”

Bőjte Csongor/seminarium.ro