Mindenszentek estéjén szentmisét és virrasztást tartottak az idén elhunytakért Kolozsváron

„Aki benne reménykedik, szentté lesz” (1Jn3,3) – ezzel, a főünnep szentleckéjéből vett mottóval hívták a kolozsváriakat a piarista templomba, hogy az idén elhunytak hozzátartozói, fiatalok és idősek közösen imádkozzanak azokért, akik már nem lehetnek közöttünk. A szentmisét bemutató Jánossi Imre segédlelkész a bevezetőben kiemelte: „Ezen a szent estén, amikor a minden szent iránti ámulat és az életünket ért veszteségek fölötti virrasztás eggyé kovácsolja szíveinket, megmérettetünk. Megállhatunk és visszatekinthetünk arra, hogy mit hagytunk magunk mögött: mi az, amire büszkék vagyunk, és mi az, ami fölött ideje szemet hunynunk. Az élet velejárója, hogy szeretnénk nyomot hagyni, naggyá lenni, becsületesen, küzdve, de főként jól és szépen.” A segédlelkész áldást kért a vízre, majd meghintette a jelenlévőket keresztségükre való emlékezés jeleként. A Szent Cecília Kórus Halmos László Missa Polyphonicajának megszólaltatásával kísérte és emelte a lelkeket Isten elé, Potyó István karnagy vezetésével.

A szentmise zárókönyörgését követően Bárdos Lajos Libera me – Látomás a végítéletről című műve élesen szembesített az ünnep tartalmával és hangulatával. Ezalatt a főcelebráns meggyújtotta a húsvéti gyertyát, a segédkező szeminarista a templomhajóba vitte azt, ahol az igaz fény érkezésére minden mesterséges izzó kialudt. Ezzel a szimbolikus gesztussal kezdetét vette a Lucernárium szertartása, mely virrasztás az elhunytakért a feltámadt Krisztus fényében.

A templom közepén fényt adó húsvéti gyertyát hatvanöt kisgyertya ölelte közre, hangsúlyt adva azoknak, akik idén már nem lehetnek közöttünk; de két tűztálban is láng lobbant, a végítélet megmérettetésének erős szimbólumaként. Könyörgő imádság és a feltámadásba vetett hit megvallásával zárult a megemlékező ünnep.

További fotók a plébánia Facebook-oldalán.

„Most kérünk, Urunk, Téged, hogy ne aludjék ki ez a gyertyaláng […] és el nem fogyó tiszta fénnyel űzze távol lelkünkből az éj minden árnyát. Világossága az égi fényekkel olvadjon egybe, fénylő lángját találja égve a szép hajnalcsillag: az örök Hajnalcsillag, ki soha nem lát alkonyt: a Te Fiad, Jézus Krisztus, ki visszatérve a sírból az emberi nemre szelíden árasztja a megváltás fényét. […]”
Részlet a húsvéti öröménekből (Exultet)