EVANGÉLIUM
Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni.
Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.
A zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton gyógyított, és a sokasághoz fordult: „Hat napotok van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!”
Jézus feléje fordult, és megfelelt neki: „Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?”
Ellenfelei e szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus ilyen csodát művelt. (Lk 13,10-17)
Vigyázz rá, mint a szemed fényére – hallottuk a szülői figyelmeztetést, valahányszor valami fontosat ránk bíztak gyerekkorunkban. Azt ritkábban hallottuk viszont, hogy vigyázzunk a szemünk fényére. A képernyő vakítja, a másik ember látványa gyógyítja azt. Meglátom a másik embert, a rászorulót?
Pakot Géza SJ, a szatmárnémeti Hám János Teológiai Líceum iskolalelkésze
