Szentírásvasárnapi felhívás és gyűjtés

Kovács Gergely érsek szentírásvasárnapi gondolatai

0
1688
Fotó: Pixabay

Szentírás vasárnapjára a gyulafehérvári főegyházmegyében ebben az évben is gyűjtést tartanak a Szentírás üzenetének terjesztése céljából. Kovács Gergely érsek ebből az alkalomból körlevélben szól a Szentírás ismeretének fontosságáról, az alábbiakban ezt olvashatják, valamint a váradi egyházmegye felhívását.

Közeledik szeptember vége, amikor egyházunkban Szent Jeromosnak, a szentírástudomány pártfogójának emléknapját Szentírás vasárnapjaként ünnepeljük. Idén Szent Jeromos halálának 1600. évfordulójára emlékezünk. A Bibliát latinra fordító egyházatya találó mondása szerint „aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust!”

 Amikor Izrael népe a babiloni száműzetés után visszatérhetett hazájába, ünnepélyes keretek között olvassák fel újra a Törvényt. Nehemiás könyve meghatóan mutatja be ezt a jelenetet. Az elhurcoláskor szétszóródott nép Jeruzsálemben, a Víz-kapu előtti terén „egy emberként” gyűl az Írás köré és „nagy figyelemmel hallgatja” (Neh 8,1–3) annak minden szavát, mert tudja, hogy ebben rejlik az átélt események értelme (vö. Neh 8,8–10).

A Biblia az Úr népének könyve, és ez a nép, amikor hallgatja azt, a szétszóratásból és megosztottságtól átlép az egységbe. Isten szava ugyanis egyesíti a hívőket, egyetlen néppé teszi őket (vö. Ferenc pápa, Aperuit illis, 4). A II. vatikáni zsinat pedig így tanít: „Az egyház mindenkor úgy tisztelte az isteni Írásokat, mint magát Krisztus testét, az élet kenyerét …” (Dei Verbum, 21.). Állandóan bizalmas kapcsolatban kell lennünk a Szentírással, különben szívünk hideg marad, szemünk pedig a vakság számtalan formájától sújtva zárva marad (Aperiut illis, 8.). Jézus Krisztus a Szentíráson keresztül kopogtat az ajtónkon; ha meghalljuk és kinyitjuk elménk és szívünk ajtaját, akkor ő belép életünkbe és velünk marad (vö. Jel 3,20). Isten szava nemcsak a múltra és a jövőre vonatkozik, hanem a jelenre is. Maga Jézus jelenti ki: „Ma beteljesült ez az Írás, amelyet hallottatok” (Lk 4,21). Aki mindennap Isten szavával táplálkozik, az Jézushoz hasonlóan nem esik sem a múlt feletti meddő nosztalgiázás, sem a jövőre irányuló, valóságtól elrugaszkodott utópiák kísértésébe.
Ezekiel próféta könyvében egy sokatmondó, jelképes jelenettel találkozunk. Az Úr felszólítja a prófétát, hogy egye meg a könyvtekercset. Ezt Ezekiel így éli meg: „Olyan édes volt a számban, mint a méz”(Ez 3,3). Patmosz szigetén a Jelenések könyvének szerzője is hasonló tapasztalatot él át (vö. Jel 10,8–10). Isten szavának édessége arra késztet bennünket, hogy osszuk meg ezt mindazokkal, akikkel találkozunk, hogy ezáltal is kifejezzük reményünket (vö. 1Pét 3,15–16). Sosem szabad megengednünk, hogy Isten szava megszokottá váljon számunkra. Mindig táplálkoznunk kell vele, hogy felfedezzük és elmélyítsük az Istennel és testvéreinkkel fennálló kapcsolatunkat (Aperuit illis, 12.). Isten szava folyamatosan emlékeztet bennünket az Atya irgalmas szeretetére is, aki azt kéri gyermekeitől, hogy szeretetben éljenek.
A szegény Lázárról szóló példázatban erre vonatkozóan értékes eligazítást találunk. Amikor a szegény Lázár és a gazdag ember meghal, ez utóbbi, látva Lázárt Ábrahám kebelén, arra kéri Ábrahámot, küldje el őt testvéreihez, hogy figyelmeztesse őket a felebaráti szeretetre, nehogy nekik is ugyanazokat a gyötrelmeket kelljen elszenvedniük. Ábrahám ezekkel a szavakkal utasítja vissza a kérést: „Ott van nekik Mózes, és ott vannak a próféták, hallgassanak azokra!” (Lk 16,29). Hallgassuk a Szentírást és gyakoroljuk az irgalmasságot! Ezzel a kihívással kell szembenéznünk életünkben. Isten szava képes felnyitni szemünket, hogy kiszabaduljunk a fuldokláshoz és meddőséghez vezető individualizmusból, és így megnyitja az utat a szolidaritás felé (Aperuit illis, 13.).

Isten szava befogadásának útján Jézus édesanyja kísér bennünket, akit boldognak ismerünk, mert hitt az Úr által mondottak beteljesedésében (vö. Lk 1,45). Egyetlen szegény sem boldog csupán azért, mert szegény; akkor lesz az, ha Máriához hasonlóan hisz Isten szavának beteljesedésében. Erre emlékeztet Szent Ágoston: „Valaki a tömegben, különösen megragadva a lelkesedéstől, így kiáltott fel: »Boldog a méh, amely téged hordott.« És ő: »Inkább azok a boldogok, akik hallják Isten szavát, és megtartják.« Ezzel azt mondja, hogy anyám is, akit boldognak mondasz, épp azért boldog, mert megtartotta Isten szavát, nem azért, mert az Ige testet öltött benne és köztünk lakott, hanem mert megtartotta Isten Igéjét” (Beszédek Szent János evangéliumáról, X, 3.).
Az Isten Igéjének szentelt vasárnap erősítse meg Isten népét a Szentírással való kitartó foglalkozásban, amint maga a Biblia tanítja: „Ez a szó egészen közel van hozzád: a szádban és a szívedben, hogy hozzá szabd életed”(MTörv 30,14).

 A Szentírás üzenetének terjesztése céljából főegyházmegyénkben idén is gyűjtést szervezünk. Hálásan köszönöm meg ebből az alkalomból, hogy az elmúlt évben odaadóan követtétek ezen felhívásunkat, és áldozatosan támogattátok azt, hogy minél többen meghallhassák Isten bátorító üzenetét. Valódi segítséget nyújthattunk ezáltal, hiszen – a Katolikus Magyar Bibliatársulatunk közvetítésével – sokak juthattak jutányos áron Bibliához és vehettek részt az év során különféle rendezvényeken.
Kérlek benneteket, kedves testvérek, lehetőségeitek szerint támogatassátok idén is pénzbeli adományaitokkal egyházunk e fontos szolgálatát! Hálás köszönet előre is ezen áldozatotokért! Emellett arra is buzdítalak benneteket, hogy kapcsolódjatok be a jövőben is a különféle rendezvényekbe, amelyeket a Szentírás üzenetének mélyebb megismerése céljából szervezünk. (Részlet Kovács Gergely érsek 2020. / IX körleveléből)

A váradi egyházmegye plakáttal és rövid leírással hívja fel a figyelmet a Szentírás vasárnapjára:

„Isten szava eleven és hatékony!” (Zsid 4,12) Szeptember utolsó vasárnapján, a Biblia védőszentjének, Szent Jeromosnak ünnepéhez, szeptember 30-hoz legközelebb eső vasárnapon, idén szeptember 27-én az Egyház a Szentírás vasárnapját ünnepli, amikor különös figyelmet szentel az Isten igéjének. Ezen a napon a templomokban kiemelt helyre teszik a Szentírást és a hívek hálát adnak Istennek azért, hogy igéje által megismerhetik tetteit és szándékát, az erkölcsi értékeket és alapelveket, eligazítást és erőt meríthetnek belőle.