EVANGÉLIUM
Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: „János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak.” Jézus így felelt nekik: „Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek.”
Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: »Jobb az óbor.«”
(Lk 5,33-39)
Az újat kevés alkalommal keverjük a régivel. A mai evangéliumban a régi a megtérés előtti bűnös életemet jelképezi. Azt az időszakot, amikor hazudtam, rosszindulatú voltam, irigykedtem, másokat kibeszéltem, szeretetlen voltam. Az új a megtérés utáni életem szimbóluma. Ha a megtéréskor befogadtam Jézust az életembe, akkor már nem szívesen követek el bűnt. Jézus barátsága már nem engedi, hogy úgy éljek, mint azelőtt. Az Ő barátsága, szeretete, kegyelme kötelez. Az Ő szemén keresztül látom a dolgokat. Az Ő szájával beszélek másokhoz. Az Ő fülével hallom meg embertársam szavát. Az Ő szívével szeretem felebarátomat, még akkor is, ha ő ezt nem érdemli meg.
Kocsik Zoltán, a temesvári Piarista templom igazgatója
