2020. szeptember 1., kedd

0
380

EVANGÉLIUM

Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt.
Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül hogy bajt okozott volna neki.
Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták: „Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból.”
Ennek híre elterjedt az egész környéken.
(Lk 4,31-37)

Mindannyian megdöbbenünk, amikor egy konkrét élethelyzetben szembesülünk Isten hatalmával. Mennyire hihetetlennek tűnik, hogy Isten éppen az én életemben tett csodát!  Engem gyógyított meg a betegségből. Nekem oldotta meg a megoldatlannak tűnő nehézségemet. Isten nincs távol tőlem. Része az életemnek. Segít. Mellettem van. Miért nem hiszem el ezt neki? Nem ezt mondja nekem minden szavában? Isten hatalma nagy. Segít a szükséget szenvedőnek.

Kocsik Zoltán, a temesvári Piarista templom igazgatója

MEGOSZTÁS