2020. augusztus 29., szombat

0
867

EVANGÉLIUM

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!” Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”
(Mt 25,14-30)

Ugye már találkoztunk olyan emberrel, aki azt figyelik, hol hibázunk? Szemmel tartja minden tettünket és csak a megfelelő alkalmat várja, hogy rámutasson a hibáinkra és mások előtt lejárasson bennünket. Épp ilyen személy volt Heródiás is. Zavarta Keresztelő János őszintesége és bíráló szava. Szemére vetette Heródesnek és neki, hogy nem élnek becsületesen. Ezért leste Heródiás az alkalmat, hogy előbb bebörtönöztesse, majd utána kivégeztesse Heródessel Keresztelő Jánost. Ugye mennyire zavaró lehet a hiteles keresztény ember élete? Mennyire azt várják egyesek, hogy lejárassák! Mennyivel könnyebb egyeseknek valakit elhallgattatni, mit átgondolni figyelmeztető szavait! A változáshoz szembe kell néznünk önmagunk hibáival és ezt tényleg kellemetlen dolog. 

Kocsik Zoltán, a temesvári Piarista templom igazgatója

MEGOSZTÁS