2020. augusztus 26., szerda

0
509

EVANGÉLIUM
Jézus egyszer így korholta a farizeusokat:
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: „Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében.” Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!
(Mt 23,27-32)

Mennyi vitája volt Jézusnak a farizeusokkal és az írástudókkal! Hányszor akarták a Megváltót csapdába csalni! Mi volt a gondjuk Jézussal? A mai evangélium megadja erre a választ. Jézus a szemükre vetette a képmutatást. Egyet gondoltak és mást mondtak. Egyet mondtak és mást tettek. Ugye mennyire fáj, ha a kolléga így viszonyul hozzánk? Milyen nehéz elfogadni, hogy a hízelgő szavak mögött, ott van a rossz szándék! Ha nekünk rosszul esik, ne tegyük mi sem embertársunkkal! Ezzel a cselekedetünkkel kigúnyoljuk a jószándékát és a szeretetét.

Kocsik Zoltán, a temesvári Piarista templom igazgatója

MEGOSZTÁS