A jó Isten a megfelelő helyre irányított

Jubiláns papjainkat kérdezzük

0
1148
Mária-köszöntőn Csíksomlyón, 2018-ban • Fotó: Suciu Dorottya

„A jó Istennek megköszönöm, hogy ötven év alatt sok-sok kegyelmet nyertem érdemem nélkül, és tudtam lelkeket vezetni.” Tamás József lázárfalvi plébánost kérdeztük.

Szentelési ünnepsége mely mozzanata legemlékezetesebb ön számára?

1970. április 5-én részesültünk abban a kegyelemben, hogy Isten szolgája Márton Áron püspök pappá szentelt a gyulafehérvári székesegyházban. Örömmel és boldog izgalommal vártuk ezt a napot, szinte hinni se mertük, hogy Isten kiválasztott érdemtelenül, magához ölelt minket. Legemlékezetesebb pillanat volt számomra a kézföltétel, amikor a főpásztor és a többi pap az isteni lelket és a szent hatalmat közvetítették. Ehhez hozzátartozott a szentelési ima is.

Mit osztana meg szívesen az olvasókkal papi jelmondata kapcsán?

Papi jelmondatom a Szűzanya hálaadó himnuszának kezdő sorai, kissé átstilizálva: Magasztalja Istent az én lelkem, mert a mennyből nagy áldás ért engem. A Szűzanya hálaadó szavai az ő örömteljes lelkületét igyekeznek tükrözni, az ő igazi háláját. Ha igazán szeretni akarjuk Istent, minden imában a hálának kell dominálnia, a kérés utolsó szempontként szerepelhet.

Minek örül leginkább lelkipásztori szolgálatában?

Minek örültem legjobban a lelkipásztori szolgálatban? Hát főleg a szentmise végzésének, Jézus keresztáldozata megújításának. A jó Isten a megfelelő helyre irányított, ahol igény volt a szentmisékre. Akkoriban, a kolozsvári látogatások idején, a ferencesek templomában végeztem a szentmiséket. Egyszer azt az ösztönzést éreztem, hogy ne a ferencesekhez, hanem a piaristák templomába menjek. Ott azt mondták, hogy várjam meg Denderle atyát, és vele koncelebráljak. A kezdés ideje – kilenc óra – elmúlt már öt perccel, tíz perccel, majd negyedórával, és még mindig nem jött az atya. A szentmisét egyedül kellett megkezdenem. Szentmise után kapták a telefonhívást, hogy annyira megsérült otthonában, hogy emiatt nem tudott jönni. Megnyugtatták, hogy a szentmise el lett végezve. Az Úr irányította lépteimet. Az Úrnak gondja volt, hogy harminc ember ne maradjon szentmise nélkül.

A szentmisék mellett a gyóntatásoknak örültem a legjobban, lelkeket vigasztalni, megerősíteni. Volt eset, hogy az anyaországban voltam és ösztönzést éreztem arra, hogy egy nappal hamarabb jöjjek haza, mint ahogy terveztem. Reggeli szentmise előtt egy tizenkét év körüli leánykát, megtört kislányt gyóntattam meg Csíksomlyón. Szüksége volt a vigasztaló szavaimra. Más alkalommal szentmise és gyóntatások után nem mentem be rögtön a rendházba, mintha valaki visszatartott volna. Egy anya a leányával megkésve jöttek szentgyónást végezni, szintén vigaszra vártak. Íme a Szentlélek irányítása: a papot oda vezeti, ahová szükséges.

Melyek a pasztoráció súlypontjai ön számára?

A pasztoráció súlypontja számomra a legszentebb áldozat, ahogy az előbb is említettem. Az Istennek, az embereknek közös és legédesebb áldozata. A második súlypont az igehirdetés: a jó Isten üdvözítő terve a szent üzenet által megvalósul az igehirdetésben. Ezért úgy éreztem, hogy a készületben nem annyira a tanulás, hanem az elmélkedés és az imádság a fontos. A harmadik súlypont a készület, készülni a szentmisékre, készülni a hittanórákra. Ez nem olvasást jelent, hanem átélést, elmélkedést.

Mi jelent a leginkább töltekezést ön számára az imában és azon kívül?

Négyféle töltekezés szükséges. Első az imádság, második a szentséglátogatás, adoratio, a harmadik az elmélkedés, negyedik a média: vallásos lelki könyvek, újságok – Vasárnap, Új ember stb. – és a Mária Rádió. Ezek olyanok, mint egy telefontöltés. Feltölti az embert igazán kegyelemmel, lelkierővel, sugallattal. A jó Istennek megköszönöm, hogy ötven év alatt sok-sok kegyelmet nyertem érdemem nélkül, és tudtam lelkeket vezetni. Remélem, hogy eljutottak az örök üdvösségre azok, akiket vezettem és már átköltöztek. Adja a mindenható Isten, hogy mindig szeretetben, kegyelemben tudjuk az üdvösség felé irányítani mindazokat, akiket még vezetnünk kell, hogy így mindig meglegyen a Szentlélek öröme és a lelkek öröme.

Ifjabb Tamás József Csíkszenttamáson született 1946. március 14-én. Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron, a Hittudományi Főiskolán végezte 1964–1970 között. Isten Szolgája Márton Áron püspök szentelte pappá 1970. április 5-én.

Szolgálati helyei:
• Gyergyóalfalu: 1970–1974
• Jegenye: 1974–1978
• Szárhegy: 1978–1978
• Homoródremete: 1978–1980
• Csernakeresztúr: 1980–1981
• Görgényszentimre: 1981–1987
• Újtusnád: 1987–1991
• Csíkszereda, Szent Kereszt főplébánia: 19911993
• Sepsibükszád: 1993–1998
• Csíkszereda, Szent Kereszt főplébánia: 1998–2000

Jelenlegi szolgálati helye: Lázárfalva

Megjelent a Vasárnap 2020/32. számában.