2020. augusztus 22., szombat

0
412

EVANGÉLIUM

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:
Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket.
Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
(Mt 23,1-12)

Hitelesség. Erre vágyik a gyermek, amikor a szülőre néz. Ezt várja el a diák a tanártól. Erre vágyódik az Istent kereső ember, amikor a hívő keresztény emberre néz. Ha ez nincs meg, akkor minden szó, minden gesztus és minden cselekedet egy hazugság. Isten nem szereti ezt. A farizeusokhoz és az írástudokhoz hasonlóan nekünk is azt a feladatot adta Isten, hogy másokat irányítsunk, kísérjünk az örök értékek felé. Milyen szomorú, ha valaki azért távolodik el a jó Istentől, ha a mi keresztény példánk nem hiteles! Az Istentől kapott felelősségünk nagy. Lehet, hogy mások örök üdvössége függ ettől.

Kocsik Zoltán, a temesvári Piarista templom igazgatója

MEGOSZTÁS