Nagyboldogasszony ünnepe Gyimesbükkön

0
799

Az ősi, kontumáci anyatemplom búcsús ünnepére, Nagyboldogasszony napjára minden évben a gyimesbükkiek, az egész Gyimes-völgye testileg-lelkileg készül. A 19. század közepéig egész Gyimesnek ez az egyetlen egyházközsége, temploma volt, amelyet csík-gyimesiként jegyeztek. A vallásához hűséges csángó nép fáradságot nem ismerve tette meg ünnepnapokon a hosszú utat a kontumáci templomig a patakokban található házaktól. E készület ebben az időszakban sem történt másképpen.

Kilenced tartásával, az ünnep előtti triduum felemelő prédikációival, 72 órás szentségimádással, a szentgyónás elvégzése által lelkileg megtisztult szívvel készült a csángó vidék e jelentős ünnepre. Három napon keresztül a Gyimes-völgye rózsafüzér társulatai, lelkiségi csoportjai, hívei, a tanácsosok beosztva (a helybéli falurészek, közösségek: gyimesiek, bükkiek, áldomásiak, bálványosiak, tarhavasiak, a Szent Judit Nőszövetség imacsoportja; a középlokiak, kostelekiek, hidegségiek, felsőlokiak, komjátiak) folyamatosan, éjjel-nappal imádkoztak, virrasztottak az anyatemplomban kihelyezett legméltóságosabb Oltáriszentség előtt a búcsús szentmise kezdetéig.

Minden szándékukat az Úr Jézus elé vitték imádkozva a Gyimes-völgye összes családjáért, a járvány megszűnéséért, a közösségi és a családi élet megerősödéséért, a megmaradásért. Imádkozva, énekelve, engesztelve, éjszakai pihenést, álmosságot, fáradságot félretéve dicsőítették az Urat. Lelkileg ilyen szépen felkészülve egy búcsús ünnep teljesen más lelki hozadékkal jár. Olyan jó volt látni, hogy folyamatosan mentek fel a hívek a „hegyre”, az Úr Jézus imádására az ősi templomhoz, ahol megtapasztalták az ő közelségét és lelkileg feltöltődtek. A Szűzanya oltalmát és közbenjárását is kérték imáikban, kéréseikben, elhozták hozzá imacsokraikat.

Az esős időjárás ellenére a szabadtéri oltár előtti tér a búcsú napján megtelt a Gyimes-völgye hívő közösségével, hogy együtt köszönthessük a Boldogságos Szűzanyát. A szentmise főcelebránsa és szónoka Veres Stelian gazdasági igazgató volt. Nagyboldogasszony ünnepén ugyanakkor a gyimesbükki 18 éveseket is köszöntötte Salamon József helyi plébános és az iskola igazgatónője, hisz e fiatalok a búcsúünnep lelki és a jövő reményének ünneplőbe, népviseletbe öltözött arculata. Az igazgatónő buzdította és bátorította a fiatalokat, hogy a rohanó világban legyen idejük imádkozni és dolgozni, alkossanak maradandót a közösség számára, őrizzék meg a hagyományokat, az ékes anyanyelvet.

A szentmise szónoka prédikációjában kiemelte a Szűzanya életében fontos életeseményeket, amelyekben mindig igent mondott az Úr akaratára és ezáltal megdicsőíttetett. Az ember megdicsőülése is már itt a földön elkezdődik, mikor igent mond a jó Isten akaratára, engedi, hogy megdicsőüljön benne az Isten. Ugyanakkor megemlítette, hogy a magyarok különleges pártfogója a Szűzanya, hisz első szent királyunk, Szent István halála előtt a Nagyasszony oltalmára bízta az ő népét, az ő országát, és azóta is Mária népe a magyar nemzet. Elmélkedését Eszterházy Pál imájával zárta, melyben a Szűzanya pártfogását kérő fohász hangzott el.

A szentmise végén Salamon József plébános megköszönte az egész Gyimes-völgye híveinek a sok imát, az éjjel-nappali virrasztást és a búcsús szentmisén való részvételt. Bátorította a jelenlévő 18 éveseket, hogy Istenben gyökerezzenek, maradjanak meg az ő szeretetében. Kérte a híveket, hogy imádkozzanak Stelian atyáért, hogy az új feladatkört, amellyel megbízták, tudja hűségesen ellátni.

A szentmise alatt végig esett az eső, ez a népi hagyomány szerint jelezte, hogy Isten elfogadta a könyörgéseinket, imáinkat és megszentelt minket az égből hulló „szenteltvízzel.”

A búcsús szentmise ünnepélyes áldással és a himnuszok eléneklésével zárult. A népviseletbe öltözött 18 éves fiatalok az ünneplő közösséget táncukkal és szép énekükkel örvendeztették meg a szentmise után. Előkerültek a népi hangszerek: a gardon és a hegedű. E családias búcsúünnep biztosan megmarad a hívek, a fiatalok szívében-lelkében.

Kerekes Péter