EVANGÉLIUM
Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.”
Jézus így válaszolt: „Ez a gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében.
A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, hiszen ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.” (Mt 12,38-42)
„Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot.” József Attilának ez a vallomása jutott eszembe a mai evangélium kapcsán. Isten is sokszor ott áll a „szemünk előtt”, de mi nem vesszük észre őt. Sőt, mi több, bizonyságot, jelet is kérünk tőle, hogy elhiggyük, hogy Ő velünk van és nem hagy magunkra bennünket. De kell-e nagyobb jel és bizonyíték Isten értünk vállalt szeretetéről, mint a megtestesülése, életáldozata és feltámadása?! Aki ezeket nem „látja” és nem hiszi, az megkerülheti Istenért akár az egész világot is, úgysem fog rátalálni!
Táncos Levente-György dicsőszentmártoni plébános
