EVANGÉLIUM
Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elő. Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni.
A megszállottak kiáltozni kezdtek: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?”
Tőlük távol nagy sertéskonda legelészett. Az ördögök arra kérték Jézust: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába.” Erre ezt mondta nekik: „Menjetek!” Azok ki is mentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és odaveszett.
A kanászok elfutottak, és a városba érve mindent jelentettek, azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból. (Mt 8,28-34)
Bűneink, szenvedélyeink, különféle „megszállottságaink” gyakran elidegenítenek, „elvadítanak” bennünket egymástól. Jézus viszont akkor sem vonakodik felénk közeledni. Mert Őneki „ördögeinkhez” is köze van. Legalább annyi, hogy szerető kegyelmével kiűzi azokat belőlünk!
Táncos Levente-György dicsőszentmártoni plébános
