EVANGÉLIUM
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:
„Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.” (Mt 6,7-15)
Az imádság nem Isten előtti szószaporítás, hanem egyszerű jelenlét. De ha csak egy Miatyánkot imádkozunk is el, abban benne van minden amire vágyunk és amit kérni szeretnénk. Ennek a Jézus által tanított imának mégis van egy „botlasztó” köve, és ez a megbocsájtás. Könnyen kiimádkozzuk, de annál nehezebben éljük meg. Pedig ezen múlik az, hogy imánk hiteles lesz-e, vagy sem?!
Táncos Levente-György dicsőszentmártoni plébános
