A gyulafehérvári főegyházmegyében 2003 óta nyolc központban kínálunk a házasság szentségének felvételére készülő pároknak úgynevezett jegyeskurzust. A kilenc hét során a tiszteletre és nyitottságra épülő őszinte beszélgetés szándéka vezérel minket. A központok egyikében, Marosvásárhelyen 51 kurzust tartottunk, ezen 2020 márciusáig 487 párral találkoztunk. Valamilyen mértékben nagyjából 150 párral maradtunk élő kapcsolatban.
Akikkel kapcsolatunk van, döntően Erdély és Székelyföld területén élnek, immár kisebb vagy népesebb családban. A párokkal való beszélgetésben tisztán lehet látni férfiról és nőről, együttélésről, jegyességről, házasságról vagy szexualitásról kialakult gondolatokban az uralkodó kultúra és közmentalitás hatását, amelyet legjobb szándékkal magukban hordoznak. A kurzus szervezőiként – házigazda házaspárok, orvosok, lelkipásztorok – örömmel hallgatjuk meg őket, magatartásunk őszinte, ítélkezésmentes, nyitott és elfogadó. A kibontakozó együttlét során kerügmatikus szemlélettel és a fokozatosság elvének figyelembevételével kezdjük el feltárni a katolikus egyház házasságról szóló tanítását.
Erről mindig is tudtam, hogy „létezik, van”. Azt is, hogy „szép és jó”. De ennek igazi mélységeit és részleteit Rómában a II. János Pál Intézetben kezdtem felfedezni. Ettől kezdve az vezérelt, hogy ha „az egyház tanítása igaz, akkor élhetőnek is kell lennie” (Rötzer). Bár vannak olyan párok, akik kritikusan és tartózkodóan közelednek az egyház „dogmáihoz”, mindig vannak olyanok is, akik megérzik, hogy ez nem egy élettől elszakadt tanítás, hanem a házasságot és családot is éltetni képes forrása az életnek, hétköznapjainknak. Így társaimmal azt a hivatást érezzük, hordozzuk, hogy külön odafigyeléssel támogassuk azokat a párokat, akik a Szentírás és az egyház tanítását megértik, hiszik, élni is akarják.
Megmaradt, amikor régen valaki egy ikon előtt azt mondta: ez itt egy egész teológia. A katolikus egyház házasságról és családról szóló mai tanításának kétharmada 1965, vagyis a II. vatikáni zsinat után született, főleg Szent II. János Pál pápa írásaiból. A szerdai általános audienciák során öt éven át 129 elmélkedést tartott a férfi és nő teremtéséről, az emberi személyről, Isten eredeti tervéről, a szexualitásról, házasságról. Ezekből később egy egységet alkotó, összefüggő tanítás keletkezett, amelyet ma a „test teológiájaként” emlegetünk. A férfi és női test is: teológia. „Dicsőítsétek meg Istent testetekben!” (1 Kor 6,20). „A test vált a megváltás és üdvözülés sarokpontjává” (Tertullianus: A test feltámadása, 8). „A test a maga férfiúságában és nőiességében látható jel, a házasság szentségének jele… A test képes láthatóvá tenni, ami láthatatlan: a szellemit és istenit. Úgy lett teremtve, hogy közvetítse a világ látható valóságába Isten örökkévalóságtól elrejtett titkát” (A test teológiája 19,4). Isten azért teremtett minket férfinak és nőnek, hogy az ő örök titkának jele legyünk a világban, és ez akkor történik meg, amikor a férj és feleség egy testben egyesül” (A test teológiája, 97, 4). A testről való ilyen gondolkodás a teológia történetében is forradalmi és prófétai erejű újdonság. Isten, szex, életünk értelme és beteljesedése kapcsolódik össze benne.
A jegyeskurzusokra úgy tekintünk, mint a hosszabb távollét utáni visszatérés egyik kapujára. A bérmálkozás után az egyetemi felkészülés évei, mások számára a munka világában való elhelyezkedés gyakran hozzák magukkal a fiatalok időleges eltávolodását a hit gyakorlásától. A házasságra való készülés ebben új lehetőségnek számít. Így döntő lehet, hogy milyen fogadtatással találkoznak. Nem csak az emberi, megértő magatartásra gondolunk, ami alapvető fontosságú, hanem hogy ebben az életszakaszban a kereső fiatal találkozni tudjon az Igazsággal. A jegyeskurzus nem életmód-tanácsadás. Inkább igehirdetői folyamat. A kerügma feltárása: az Atya szeretete, bűn, hit és megváltás, megtérés, Szentlélek és egyház lesznek a központi, vezető kulcsszavak. Ehhez kapcsolódik a Katolikus Egyház Katekizmusa, a test teológiája betűjében, de inkább szemléletében. A szentségi házasságban szükséges szeretet alapvető tisztaságot, alázatosságot, önzetlenséget feltételez, aminek alapja a tisztaság erényének megélése, tehát a szexualitás igazi jelentésének tisztelete házasság előtt, azon belül vagy kívül egyaránt. Ezek elengedhetetlen kiegészítőjeként jelenik meg egy sor önismereti alapkérdés: szülői örökségünk, házasság- és családképünk, szexuális történetünk, önértékelés, múlt elengedése, kommunikáció, konfliktusaink, célok. Fontos helyre kerül a természetes születésszabályozás, amelyben a Rötzer-módszert követjük. A Boldogabb Családokért iskolai programunk 2009 óta négy megyében középiskolásoknak szóló családi életre nevelést foglal magába. Lányoknak a Tiszta divat egynapos program segít a külső, belső szépség felfedezésében. Légy szabad! névvel zártkörű csoportunk van, amely segít szembesülni a pornográfiától való függőséggel. Évente egyszer találkozunk apa-fia és apa-lánya, anya-fia hétvégén, illetve Szülők iskolája táborban, ahol külön erőt jelent, hogy fejlődésben levő gyermek vagy kamasz és a szülők együtt keresik a témában felmerülő kérdésekre a választ. Tartalmilag viszonylag mélyre lehet menni, erőltetés nélkül. Tudatosak vagyunk és vállaljuk is, hogy ez a csendben, reklám nélküli építkezés területe. Az Élet szolgálata, és ez nekünk elég.
Szénégető István
