7+1 kérdés: Sabău-Trifu Cristina válaszol

0
2520

Tartsunk lépést az élettel! Tartsuk egymásban a lelket! Tartsuk a kapcsolatot! Ebben az áldatlan – és mégis áldott! – állapotban ma Sabău-Trifu Cristina Szatmárnémetiben élő egyházművészt kérdezzük.

1. Mi van önnel, mi jót hozott az életébe a vesztegzár?

Egyelőre jól vagyok! A vesztegzár lassított a tempót, több pihenést, kényszerhelyzetet, reflexiót hozott. Mindez nem föltétlen frusztrációt eredményez bennem, hanem lehetőséget ad sok jó dologra. Több időm van a lelki életre, meditációra, tervezésre. Olvasok, művészeti albumokat veszek le a polcról, studírozom őket, átgondolom a terveimet.

De a híreket is követem! Új szempontokra kezdek felfigyelni, többek között arra gondolok, hogy át kell értékelődjön a kereszténységünk. Egy fajta „újratervezés” előtt állunk. Most minden látványosság megbukik, az emberek közötti kapcsolatok is módosulnak, csendben, belső énünkben kell történjen az átalakulás. Ez eddig is alapszabály volt a lelkiéletben, csak kevesen figyeltek fel rá, most a kényszer adja meg a körülményt hozzá. Jelen helyzetben sokkal több időm van gondolkodni, elcsendesedni, imádkozni. Ezért kezdtem megszeretni ezt az időszakot. Járatom az eszem azon, hogy „mindennek megvan a maga ideje”.                                    

 2. Mi egy mostani hétköznapja legkiemelkedőbb eseménye, pillanata?

Amikor ráeszmélek a lét és az idő relatív mivoltára, mely nyugalmat teremt bennem, és amikor egy közvetített szentmisét lélekben átélek. Továbbá, amikor alkotni tudok, tervezni, mert ez is kegyelmi pillanat! Mindenképp azt hiszem, hogy a drámai jelenség, ami minket körülvesz, és amiről minden nap értesülök, nagyobb intenzitással és tudatosabban kell megmutatkozzon ezentúl a munkáimban.

3. Mit sajnál, hogy nem tett meg a járvány „kitörése” előtt?

Van egy pár munka, mely félbe szakadt, de ilyenkor majdnem minden leáll. Később viszont folytatni fogom, ha Isten megsegít és ha szükség lesz még rá! Nem tudhatom, hogyan értékelődik át minden. Ami objektív okokból nem jött össze, annak nem jött el az ideje!

4. Mi a legutóbbi hála-morzsája?

Hálás vagyok, hogy több időm van a férjemmel beszélgetni, együtt lenni vele és az ismerősöket felhívni. Kicsit nyugodtan és távlatból szemlélem többeknek a sorsát, irgalmasabb vagyok gondolkodásban, megszelídülök. Talán erről szól a kereszténység is, ez egy újabb felfedezés és megtapasztalás számomra! Ez a nyugodt mérlegelése a tényeknek, a józanság és az irgalom békét teremt. Hálás vagyok ezért!

5. Mitől fél, amikor fél?

Legjobban a változástól és az új helyzetek kialakulásától. Nem tudom mit hoz a jövő! Félek, de egyben minden nap tudatosítom, hogy Isten a tenyerén tart, minden próbatétel ellenére.

6. Mi a legnagyobb öröm, ami az eltelt 24 órában érte?

Befejeztem egy kicsi képet és egy percig sem unatkoztam, mert ebben az új helyzetben is feladatokra szólítva érzem magam. Tehát az elcsendesedés mögött lappang a cselekvés vágya és lehetőssége!

7. Mit vár, mit szeretne a járvány megszűnése után önmagától, a környezetétől, a világtól?

Önmagamtól azt, hogy jobban tudjam értékelni a megadott időt, azt változatosabban tudjam értékessé tenni, a környezettől és a világtól pedig azt, hogy felelősebb döntéseket hozzon és azt valóra is váltsa!

+1. Mit kérdezne most a jó Istentől, ha összefutnának a nappaliban?

Hogy az összecsukható székeim egyikére (mert ezek vannak a nappaliban) helyet foglalna-e? És hogy elfogadhatónak találja-e emberi magatartásomat?