EVANGÉLIUM
Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?”
Jézus így válaszolt: „Ez az első: »Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!« A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.”
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni. (Mk 12,28b-34)
Kérdéseink közt kevésszer fordul elő, hogy vajon mi is a legfontosabb. Úgy véljük, tudjuk; ahogy élünk, elfelejtjük. Nem szándékosan, csak magával ránt a sok üres, de fontosnak ítélt pillanat heve. Ha Istenbe ténylegesen naponta belebotlanánk, megfontolnánk a dolgot. Vigyázzunk: nehogy megdicsérjék okos feleleteink hallatán, mi pedig büszkeségünk mámorában elfeledjük, mi is volt a kérdés valódi indoka. Szeretsz? Úgy igazán…?
Jánossi Imre zetelaki segédlelkész
