2020. március 3., kedd

0
872

EVANGÉLIUM
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”
(Mt 6,7-15)

A lélek lélegzetvételéről, tömören. Arról, hogy miértjeink kereszttüze, s ennek mikéntje nem is akármilyen. Adott, s ekként már-már elcsépelt. Pedig benne van minden rezzenésünk miértje és oka; a lélek szárnyalása és sóhajai. Élet-igenlésünk visszhangja: miért ne akarnánk a képmutatás szorongása nélkül?

Jánossi Imre zetelaki segédlelkész

MEGOSZTÁS