Huszonkét évfordulós házaspárt áldott meg a nagyváradi székesegyházban Böcskei László megyés püspök a Szent Család vasárnapján tartott ünnepi szentmise végén. A főpásztor úgy fogalmazott: nem vizsgázik jelesre a társadalom, amikor a család védelméről van szó, pedig hálát kéne adni érte.
Az ünnepi szentmise bevezető részében Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy sok helyen a karácsonyra készülve felidézték, amint szállást keres a Szent Család. Ez egy igen szép ájtatosság, amelyet átél a karácsonyt váró ember, hogy a közénk érkező Kisded befogadásra találjon, illetve egy elutasító és hideg világban Mária és József otthonra leljenek. Egy régi szép szokás tehát ez, amely kellemes hangulatot teremt – számol be az alkalomról a nagyváradi egyházmegye sajtóirodája az Erdély Online alapján.
„Karácsony nyolcadának vasárnapján más megközelítésből próbáljuk ugyanezt a titkot szemlélni. Azt a családot ünnepeljük, amelybe megérkezett Jézus, ahol otthon érzi magát. Nem egy gond nélküli életet élő családra gondolunk ilyenkor, hanem egy olyanra, amelyben az édesanya, az édesapa és a gyermek is Isten tervének megvalósításán fáradozik, ahol mindenki tisztában van a helyzetével és a feladatával, és ennek próbál megfelelni” – fogalmazott a püspök. A főpásztor arról is beszélt, hogy ilyenkor egész környezetünk karácsony ünnepét tükrözi vissza, mégis, mintha a Szent Család ünnepének irányába a világ nem lenne ugyanennyire nyitott és elkötelezett. Nem vizsgázik jelesre a társadalom akkor, amikor a család védelméről van szó, holott hálát kell adni Istennek azért, hogy vannak családok, ezek értékéért és szépségéért. Megköszönni az Úrnak azt, hogy a házastársak szeretik, megbecsülik és tisztelik egymást, kitartottak és hűségesek maradtak egymáshoz annyi éven keresztül.
Prédikációjában Vakon Zsolt püspöki titkár a köszönet hangján szólt, és három dolgot emelt ki. Az első az Istennel való kapcsolat, amely megteremti a lélek gyümölcseit. Egy, Böjte Csaba ferences testvér által megjelentett képet vázolt fel ennek illusztrálásaképpen, amely azt ábrázolja, hogy Szent József és a Jézus közösen fűrészelnek, ember és Isten együtt dolgozik tehát, és alkot közösen valami szépet.
Második gondolatként azt nyomatékosította, mennyire fontos, hogy kincseket rakjunk a gyermekeink tarisznyájába útravalóul, hiszen a gyermekek adóvevőként fogják fel azt, amit mi sugárzunk, sugallunk a számunkra. A harmadik jó tanács pedig, amit megfogalmazott az, hogy küldetésünk van azon a településen, abban a közösségben, ahová a mi gondviselő Atyánk helyezett bennünket.
