EVANGÉLIUM
Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked.
Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.” (Lk 10,21-24)
Mi a kicsinyek közé tartozunk? Vagy inkább nagyon bölcsnek és okosnak hisszük magunkat? Az emberek szemében mutathatunk mást, többet, mint akik vagyunk, de Isten előtt nem. Én a kicsinyek közé akarok tartozni, mert akkor Isten saját magát nyilatkoztatja ki és önmagát ajándékozza nekem. A nagyra törekvők úgyis becsapnak, de Isten soha. Ne keressük emberek tetszését, ne előttük akarjunk bölcsnek és okosnak tűnni, inkább legyünk kicsinyek, mert akkor Isten bölcsességét, okosságát, lelki erősségét kapjuk ajándékba: magát Jézust, a közelgő Megváltót!
Barta Barnabás plébános
