EVANGÉLIUM
Jézus egy alkalommal megfigyelte, hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.” (Lk 21,1-4)
Újra Isten háza, a templom az evangéliumi történet színhelye. Ismét keveredik a templom és a pénz, ami néhány napja úgy felháborította Jézust, hogy ostort fonva kergette ki az árusokat. De a szent falak most nem a rablók barlangjává, hanem a nagylelkűség templomává válnak. Az özvegyasszony a nagylelkűség és az önzetlenség mintaképe. Mi nagylelkűek vagyunk testvéreinkkel és az Istennel? Rá merjük bízni életünket is az Istenre?
Barta Barnabás plébános
