EVANGÉLIUM
Abban az időben odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle:
„Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.
Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt.
A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.”
Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak.
Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” (Lk 20,27-38)
Szeretném tudni, hogy Jézus nyilvános fellépése előtt milyen képzésben részesült. Kik tanították gondolkodni, kik tanították érvelni? Elsőéves kispapként megmosolyogtam a filozófiatanárunkat, néhai Jäger Pétert, amikor azt mondta: Az Úr Jézus nagyon tudta a logikát. Mi köze Athénnak Jeruzsálemhez? Mi köze a Megváltónak a logika szigorú szabályaihoz, mi köze az égieknek a földi gondolkodás törékeny rendszeréhez?
Pedig be kell látnunk, valahányszor Jézus vitapartnerei egy-egy látszólag megoldhatatlan kérdéssel közelednek hozzá, a válasz letaglózza őket. Szótlanok maradnak. Hányszor szeretnénk mi is, hogy készen legyen a fejünkben egy jó mondás, egy találó érv, amely egyszer s mindenkorra lezárja a vitát – sőt ellenfeleink még megszégyenülve is távoznak a befulladt vita színhelyéről.
Az evangéliumban a szadduceusok jönnek egy jól láthatóan hajánál fogva előrángatott, fabrikált esettel. A levirátus törvénye szerint érvelnek: ha egy férfi utód nélkül hal meg, akkor annak testvére köteles elvenni az özvegyet, hogy utódot támasszon neki. Ezt a mózesi törvény írta elő, a Tóra, amelyet a szadduceusok szigorúan betartottak, de minden más írást elvetettek. Mivel a Tóra nem említi a halottak feltámadását vagy az örök életet, a szadduceusok pártja elutasította Jézus erre vonatkozó tanítását. A Törvényhez nem szabad semmit sem hozzátenni, sem elvenni belőle. Hogy létezik, hogy Jézus egy egészen új üdvösséget tanít? A földi és az égi hogyan békül ki? Nem nevetséges az, hogy hét testvér közül egyik sem támaszt utódot ugyanannak a nőnek, majd a túlvilágon vitatkoznak, hogy igazából kié is legyen?
Jézusnak nem sok lehetősége maradt a cáfolatra. A prófétákból, az apokaliptikus irodalomból vehetett volna példát – de azt meg ellenfelei nem fogadták el. Kénytelen egy észérvvel és egy a Tórából vett fordulattal válaszolni.
Az első válasz: a föld és ég között nagy különbség van. Nem lehet átvinni az égbe az itteni élet szokásait. Nem lehet emberi módon elképzelni az eget, hiszen az nem a mi biológiai, történelmi életünk meghosszabbítása. Földhözragadt, emberi ésszel nem lehet belátni, milyen is az ember földön túli kapcsolata Istennel. A mennyországban nem házasodnak az emberek.
A második válasz a Tórát idézi, azt a szöveget, amit a szadduceusok betű szerint betartottak. Ebben sokszor előfordul a kifejezés: Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Jézus korában a három pátriárka rég halott volt, de Jézus azt állítja: mindhárman Isten előtt életben vannak.
És az összegzés megdönti a különben minden rafinériával felépített csapdát: Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Számára minden ember élő.
Hogy mit tanít Jézus ebben a történetben nekünk? Egyrészt mindenképp azt, hogy érdemes gondolkodni a hit dolgaiban is. Carlo Maria Martini bíboros, amikor Umberto Ecóval vitázott, azt mondta (lehet, kissé túlozva): nem a hívők és hitetlenek közt kell különbséget tenni, hanem a gondolkodó és nem gondolkodó emberek közt. A másik nagy tanítás ebben a történetben: a feltámadás értékét igazán akkor értjük meg, ha elgondolkodunk egy olyan életen, amelyet a halál teljesen lezár. Csakis az élő Istenbe kapaszkodhatunk.
László István kolozsvári segédlelkész
Megjelent a Vasárnap november 10-i számában.
