2019. november 9., szombat

0
820

EVANGÉLIUM

Abban az időben mivel közel volt a zsidók húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?”
Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!”
A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?”
Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak.
(Jn 2,13-22)

Jézus kíméletlenül leteremti a népet, még ostort is fon, hogy „rendet csináljon” Isten házában. Meg akarja értetni velünk, hogy a templom Isten és ember találkozásának a helye, a meghittség, az önmagunkba tekintés, az Istenben való elmerülés helyszíne. És azt is meg akarja értetni velünk, hogy a legszentebb templom ő maga. Isten temploma. És mi kik vagyunk? Isten bennünk is élni akar, élő templomokká akar formálni. Elengedhetetlenül fontos, hogy ápoljuk Istentől ajándékba kapott testünket, de igazán szépek nem akkor leszünk, ha külsőleg úgy tüntetjük fel magunkat, hanem ha Isten lakik bennünk. Legyünk Isten élő szentélyei.

Barta Barnabás plébános

MEGOSZTÁS