EVANGÉLIUM
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki.
Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.” (Lk 12,35-40)
A várakozás néha örömteli készülődés, néha pedig belső feszültséget, türelmetlenkedést okozó valóság. Ha tudjuk kire vagy mire várunk, illetve a pontos érkezést, akkor örömmel készülődünk, mint ahogy a várandós édesanya is boldogan számolja a napokat, hogy mikor tarthatja karjában a szíve alatt növekedő életet. Jézus azt mondja, nem tudjuk sem a napot, sem az órát. De ez sem szabad, hogy feszültséget okozzon bennünk, inkább ígérete nyugtatja lelkünket, hogy Isten nem hagy cserben. Velünk van és újra eljön.
Barta Barnabás plébános
