EVANGÉLIUM
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: »Békesség e háznak!« Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: »Elérkezett hozzátok az Isten országa!«” (Lk 10,1-9)
Jézus tanítványait küldi a világba, az evangéliumot hirdetni. Ez a küldés saját küldetésünkkel is szembesít. Bennünket is ugyanúgy farkasok közé küldd, hogy ártatlan bárányok módjára az örömhírt továbbadva békét sugározzunk. De mennyire is vagyunk ártatlan bárányok? Vagy még rosszabb a helyzet? Észre sem vettük, hogy farkasok lettünk? Jaj akkor nekünk, mert a végén, mindig a farkasok veszítenek, de legalábbis meghátrálnak az ellenállhatatlan szeretettel szemben.
Barta Barnabás plébános
