EVANGÉLIUM
Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt:
„Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal.
De jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
Jaj, nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
Jaj, nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Jaj, nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.” (Lk 6,20-26)
Úgy vélem, hogy amikor egy békességszerző megsebződik, amikor megütik, eltiporják, de ő ennek ellenére tud és akar élni, az evangélium szavával „boldog”. Ettől szebb lesz a világ. Értékesebb és mélyebb lesz minden, mert szívéből kiáradt a lényeg, a befogadott szeretet. Jézus csodája ma is ez. Egyben ez a szenvedés végső értelme. Sokszor kérdezzük: miért engedi Isten? Azért, hogy csiszoljon, gyógyítson a békességszerzők szenvedésével, odaadott életükkel. Csak így lehet növekedés!
Csíki Szabolcs plébános
