EVANGÉLIUM
Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: »A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test.« Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”
A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségetek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.”
Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!” (Mt 19,3-12)
A mai evangélium a házasságra, mint közösségre és szép életre irányítja a figyelmet. A házasság lényege, hogy Isten meghív a maga életében, s így a házasság teológiai út is. A jó házasság mindenképpen isteni mű. Bárcsak egyre több ilyen közösség jönne létre, ahol jó, pozitív gondolatokkal erősítenék a felek a kimondott igent. A kimondott igentől egy életre felbonthatatlanná válik, de mi tud adni elegendő erőt, hogy az valóban egy életre szóljon? Kétségtelen Jézus szeretete, ami a kereszten vált élethűvé. Ezért kellene minden házaspárnak családi házuk falára kitenni a feszületet és előtte gyakran imában kérni az odaadó, kimondott és tettekbe ültetett szeretetet.
Csíki Szabolcs plébános
