EVANGÉLIUM
Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz:
„Bizony, bizony, mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.” (Jn 12,24-26)
A mai evangélium egy krisztusi igazságra emlékeztet: ha erős lenne a hitünk, akkor semmi nem lenne lehetetlen számunkra. Hangos csörömpöléseink közepette jó megállni és megkérdezni, kinek az akaratát akarom megvalósítani, a magamét vagy az Istenét? Világunk épp attól hangos, hogy elveszítette az örök képmásához vezető sétányt, s emiatt haldoklik, éhezik világunk. Kár leélni úgy a szép Isten-adta életünk, hogy a hitünk vérszegény és sovány. Bárcsak Szent Ágoston élménye a miénk is lehetne: „megtörted lelkem süket csendjét, és kigyulladt bennem ragyogó világosságod”. Ha ennek az élménynek részesei lehetnénk, akkor semmi sem lenne lehetetlen számunkra, hiszen minden értünk van, Nap, Hold és csillagok. Ma ezt is észreveheted! Ma a lehetetlen is életté válhat!
Csíki Szabolcs plébános
