A Szentlélek gyümölcseivel élni

0
1928
Fotók: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

A Szentlélek működik ma is, ott, ahol az emberek készek befogadni őt és készek engedni azt, hogy megnyilvánuljon az életükben – mondta Egeli Ferenc pünkösd vasárnapján, a szatmárnémeti Szentlélek templom búcsúján.

Pünkösddel lezárult a húsvéti idő. A harmadik isteni személy, a Szentlélek kiáradásának ünnepén az Egyház a krisztusi ígéret beteljesüléséért is hálát adott. Erre utalt a szatmárnémeti Szentlélek-templom búcsúmiséjének elején a főcelebráns, Schönberger Jenő megyés püspök is: „Jézus Krisztus azt mondta apostolainak, jobb nektek, ha én elmegyek, mert elküldöm nektek a Szentlelket. Jó nekünk, mert Jézus Krisztus elküldte nekünk a Szentlelket – a sok ajándék, szín az életünkben mind ugyanattól a Lélektől van. És itt a mi testvériségünk alapja is, hiszen ugyanaz a Lélek itat át mindenkit, ugyanaz a Lélek lakhat mindenkiben, aki befogadja.”

A búcsús szentbeszédet Egeli Ferenc kökényesdi plébános mondta. Ebben emlékeztetett: Szentlélek nélkül nincs egyház és nincs keresztény élet. A Szentlélek ajándékaival kapcsolatban kiemelte, ezek Isten személyes jelei az ember életében. Hiányukban torzul az ember, hamis világot épít maga körül.

„Gondoljunk arra, hogy az ember test és lélek. A testi valóságunknak szüksége van biológiai töltekezésre – táplálékra, vízre, levegőre –, és ugyanígy a lelkünknek is szüksége van töltekezésre. A lélek gyümölcsei, ahogyan Szent Pál írja a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás és tisztaság. Ha kihagyjuk a Szentlelket, a felsoroltak nem valósulnak meg, csak a hamis, torz látszatukat tudja az ember esetleg elérni. Lélek nélkül a szeretet helyét átvenné az érzelgősség, illetve az önszeretet, az öröm helyét a mámor, a békességét a görcsös önuralom, a jóságét a jótékonykodás, ami szintén öncélú; az erő helyét az erőszakoskodás és a szájhősködés, a hit helyét a vallásoskodás, amely kimerül egy vasárnapi szentmisében, nem él a hétköznapok tanúságtételében” – fogalmazott a plébános. Azt mondta: szentlélek nélkül mindannyian csak „mintha keresztények” lennénk, pótanyagokat termelne az ember, azért, mert lelkében nem lenne ott a valóságos alap, Krisztus maga, akit a Lélek által tudunk befogadni. Ezzel szemben, ha az ősegyház életére nézünk, láthatjuk, hogy ott a Szentlélek valóságában éltek. A Lélek kézzel fogható működése, a karizmái, ahogyan régen, ma is ott nyilvánulnak meg, ott tudnak kibontakozni, ahol hittel elfogadják.

Hozzátette, amilyen mértékben gyengül a hit, olyan mértékben gyengül a Lélek megjelenése, hiszen Isten semmit sem erőltet ránk. A Szentlélek működik ma is ott, ahol az emberek készek befogadni őt és készek engedni azt, hogy megnyilvánuljon az életükben. Egeli Ferenc kihangsúlyozta, a világban minden egyes ember arra vágyik, hogy érezze Istennek a megjelenését.

„Mi is ezt keressük, és a világ is ezt keresi bennünk: mennyire tudjuk felmutatni Istent magát a mi, hétköznapi életünkön keresztül. Igyekezzünk legalább a mi körülményeink, életlehetőségeink között felmutatni a Léleknek, Istennek a bennünk lakozását, az általunk való működését a világban. Valóságos lehetőség a Szentlélek befogadása” – zárta szentbeszédét a szónok.