EVANGÉLIUM
Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette:
Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.
Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek.
Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem. (Jn 12,44-50)
A mai evangéliumról a gazdag liturgiánk jut eszembe, amelynek sajátossága, hogy az Atyához imádkozunk Krisztus által a Szentlélekben. Jézus maga a fény, a világosság és az élet, híd az Atyához, amely nélkül az élet nem érne semmit. Így van életcélunk, életértelmünk és életküldetésünk. Megragad Krisztus szava: „Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem.” Milyen gazdag a hitéletünk, mennyire mély! Legyen a mai nap hitben gazdag, a ráhagyatkozás odaadottsága, az élet ünnepélye!
Csíki Szabolcs segédlelkész
