EVANGÉLIUM
Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték.
Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne.
Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él.
Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.(Jn 6,52-59)
Az örömhír a végtelen élet utáni vágyunkra ad biztos útmutatást. Aki hisz Jézus Krisztusban, annak a vágya teljessé lett, és aki erre a vágyra tekint, annak biztos fogódzópont van az életében. Bár minden elmúlik, még életünk sebei is, az Isten szeretete viszont sosem, s így az élet teljessé lesz. Jézus és az élet kenyere között nagyon szoros kapcsolat van, a végtelen élet utáni vágyunk nem múlik el, hanem teljessé lesz abban a szeretetben, aki értünk van! Jó tudni: minden a szeretetben él tovább, minden a szeretetben marad fenn, minden a szeretetről kell szóljon az életemben.
Ma is csak akkor lesz élet bennem, ha életem színterét a szeretet felé irányítom. Legyek Jézus-hordozó, élő, létező tabernákulum, hogy igazi szeretetté váljak és élet-reményt adhassak.
Csíki Szabolcs segédlelkész
