EVANGÉLIUM
Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá:
„Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy, így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.”
Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” Jézus így válaszolt neki: „Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek?
Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,7b-15)
Levegő utáni kapkodásunkban jó példa Nikódémus és egyben bátorságot adó, hogy lehetséges a fejlődés. Éjnek idején érkezik, mert fél, hogy Jézussal lássák és kapcsolatba hozzák vele. Itt most fénynélküliség jellemzi a hitét és életét, de valami új következik be, ami a hatalmas Isten ajándéka. A húsvéti idő nagy gondolata az új ember, ez a megváltás nagy ajándéka, ebben benne vagyok én is, te is. Milyen jó lenne, ha fénynélküliségben is, de Nikodémussal együtt Jézushoz mernénk lépni, mert nála van valami, ami életet, reményt, biztatást és megújítási készséget eredményez. Legyen közös fohászunk a mai napra, kérve életadó Istenünket, hogy a közeledő pápalátogatás eredményezzen új emberséget, egyéni és közösségi életükben.
Csíki Szabolcs segédlelkész
