EVANGÉLIUM
Húsvétvasárnap reggel az asszonyok sietve távoztak el Jézus sírjától. Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve futottak, hogy értesítsék a tanítványokat.
Egyszerre csak Jézus jött szembe velük, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Az asszonyok odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, és vigyétek hírül a tanítványoknak, hogy menjenek Galileába! Ott majd viszontlátnak engem.”
Az asszonyok még úton voltak, amikor néhány őr a városba ment, és jelentette a főpapoknak mindazt, ami történt. Ezek összehívták a nép vezetőit, és tanácsot tartottak. Azután sok pénzt adtak a katonáknak, és meghagyták nekik: „Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, eljöttek Jézus tanítványai, és ellopták őt. Ha a helytartó tudomást szerez a dologról, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk titeket.”
A katonák elfogadták a pénzt, és úgy tettek, amint kioktatták őket. Ez a beszéd a zsidóknál a mai napig el van terjedve. (Mt 28,8-15)
Az Újszövetség egyik legszebb jelenete, amikor az asszonyok sietve viszik a hírt! Mi, maiak pedig hangosan mondjuk: „Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!” Az evangéliumi szavakat halva, öröm tölti el a szívet: „Üdv nektek!” … „Ne féljetek!” … „Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek”. Minden lehetséges, nincs lehetetlen, a Jóság legyőzte a sötétséget, a rosszat, bármi is történjen Isten végérvényesen a mi oldalunkra állt. Van élet, lehetséges örömteli, szép életet élni, de csak a Feltámadottal! Legyen áldott a húsvéthétfő is!
Csíki Szabolcs segédlelkész
