2019. március 30., szombat

0
881

EVANGÉLIUM

Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta:
„Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.
A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.«
A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: »Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!«
Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”
(Lk 18,9-14)

Figyelve a mai örömhírt, kétségtelen magával ragad a vámos személye, viszonyulása életéhez, Istenhez. Ő bűnösnek érzi magát, tudja, hogy hol a helye és őszintén kiált Istenhez. Imája meghallgatásra talál, az Írás így jellemzi: „megigazultan ment haza”. Ki az, aki nem tévedett, nem követett el hibát élete során? Nincs ilyen! Isten mindenkinek add lehetőséget a megtérésre, én adok másoknak? Könnyű magunkra ölteni a farizeus magatartását, amikor mindent megideologizálunk, ki- és megmagyarázunk, mert „mi tudjuk”! Ez volt a farizeus hibája is: csak az orra hegyéig látott. Ferenc pápa így biztat, legyen ez a mai napra útravaló: „Ahhoz, hogy béke, egység legyen közöttünk, alázatosnak és szelídnek kell lennünk. Nekünk, akik sértegetni szoktuk egymást, kiabálunk egymással, szelídnek kell lennünk, türelmesnek, és ki kell nyitnunk a szívünket”.

Csíki Szabolcs segédlelkész

MEGOSZTÁS