EVANGÉLIUM
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek, Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.” (Mt 6,7-15)
Az idei nagyböjtöm Robert Sarah bíboros biztatására egy kicsit a csendről is szól. Tudatosan figyelek arra, hogy akarjak elcsendesedni és meghallani Istenem hangját. Már az elején tapasztalom, jó ez a természetes csend. A nagyböjti visszavonulásban, a csendben ez egy út, amit végigjárhatok és közben mondhatom: Miatyánk … kétségtelen az Atya szívébe vezet. Jézus Krisztusnak ez nagy ajándéka! Ezt a szent imádságot ne csak száddal mond, hanem szívedbe fogadd is be, s akkor életedben is megtudod valósítani. Legyen igazi találkozás ez az út.
Csíki Szabolcs segédlelkész
