2019. február 15., péntek

0
877

EVANGÉLIUM  
Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy siketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!”
Erre megnyílt a siket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent jól cselekedett: a siketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.”
(Mk 7,31-37)

Jézus Krisztustól ma is tanulhatok emberséget, együtt érző szívet. Meglep és erőt ad az Ő gyengédsége a süketnéma iránt. Nem tovább megy, hanem „félrehívta” és „megérintette”. Olyan sokszor vagyunk, nem csak fizikailag, hanem lelkileg is dadogók, süketnémák és szükség van a fellélegzésre, az újrakezdésre és ebben Jézus Krisztus segíteni akar! Nyitott a szívem a megnyílásra? Esdem, kérem, bárcsak részem lenne az igazi Isten adta nyitottságra!

Csíki Szabolcs segédlelkész

MEGOSZTÁS