EVANGÉLIUM
Jézus egy alkalommal így szólt tanítványai előtt: „Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már rég szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek.
És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni.”
Majd így folytatta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” (Lk 10,13-16)
Gondolat
Jézus a mai evangéliumi szakaszban is azonosul azokkal, akiket nemcsak az ő történelmi idejében, hanem ma is az evangélium szolgálatára meghív és elküld.
Nem árul azonban zsákbamacskát: előre megmondja, hogy küldöttei is csak arra számíthatnak, amit ő maga is átélt. Az evangélium hirdetője ugyanis az elfogadás és az elutasítás gyakran és könnyen változó feszültségében él, hivatása azonban e csapongó világban is megmaradni világosságnak mások számára. Pállal együtt a mai küldött is átéli: „Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot.” (1Kor 9, 16b)
