Kézdivásárhely önkormányzata megbízásából idén is a Gyulafehérvári Caritas szervezte meg a gyermekvárost az Őszi Sokadalom keretében. Célunk ebben az évben is az, hogy minden gyermek számára elérhetővé tegyük a szórakozást a városnapok alatt, és minőségi időtöltést biztosítsunk a gyerekeknek, családoknak. Augusztus 31. – szeptember 2. között a Csíkos, pöttyös, kockás gyermekek terén több mint harminc játékpont és tíz kreatív műhely várta a látogatókat. A háromszéki Caritas legnagyobb eseményén idén több mint 1100, 2–14 év közötti gyermek vett részt.
A játékok
A gyermekvárosban a különböző játékok sikeres elvégzésével lehetett „pénzt keresni”, ahol a hivatalos pénznem a betű volt. Minden sikeresen kiállt memória-, ügyességi, türelem- vagy kitartáspróbáért egy-egy betű járt, amiből, ha értelmes szó kerekedett, be lehetett fizetni az Agyaggyúrta Szobrász vagy a Fénybeképzelt Fotográfus műhelyébe. Ezen kívül kipróbálható volt még a henna-, drót- és pirográfműhely, a gombvarroda, a kitűzőkészítő műhely vagy a fotódrászat is, az itt készült alkotásokat a gyerekek megőrizhették, hazavihették. A legkisebbek számára babasarkot rendeztünk be.
A szervezők és az önkéntesek
A gyerekváros megszervezésében és levezetésében összesen 73-an vettek részt, ebből 57 önkéntes, három szervező önkéntes és tizenhárom munkatárs. Az önkéntesek Kovászna, Hargita és Brassó megyéből érkeztek.
András Leventétől, a gyermekváros egyik főszervezőjétől megtudtuk, hogy a résztvevők nemcsak Kézdivásárhelyről jönnek, hanem más településekről, Kovásznáról, Sepsiszentgyörgyről is, emellett pedig külföldről is voltak.
Azért is szeretem, mert minőségi játékok vannak ahhoz képest, hogy például egy ugráló trambulin műanyagból van. Itt a játékok főleg faanyagokból, sokszor kacatnak számító dolgokból jönnek létre. Gyakorlatilag mindent felhasználunk, hulladékot. Ezt is jó megmutatni, hogy lehet szinte a semmiből is valamit csinálni, csak kell egy kis kreativitás.
A másik a minőségi időtöltés, mert a szülők elkísérik a gyermekeket, és közösen rakosgatják a betűket. Ez egy nagyon fantasztikus dolog. A gyermek az írást-olvasást is gyakorolja, meg azt, hogy meg kell dolgozni valamiért. Ha kinézte azt, hogy neki kell egy agyagfigura, akkor motiválja őt az, hogy oda el akar jutni. Azért ő dolgozik meg, s mérlegeli, hogy inkább agyag, vagy inkább fotó. Itt is nevelődik a gyermek.
A nyugalmazott angol szakos tanárnő, Kati néni így látja a fiatalokkal közösen végzett önkéntes munkát: Ott van az a tizenéves gyermek velem egy helyen, olyan, mintha a barátom lenne. Velem egyenlő, nem több, nem kevesebb, pont annyi. Az, hogy mind szeretetből csináljuk azt, amit csinálunk, olyan alapot ad az egésznek, hogy az hihetetlen, ezt sehol nem lehet megtapasztalni. Én tanítottam, az iskolát is nagyon szeretem, de azt, amit itt kapok, azt sehol a világon.
Már négy-öt éve vagyok Caritasos, évközben is járok a roma programba Őrkőre, az iskolán kívüli programban segítek. Ha régebb foglalkozásként az önkéntességet kitalálták volna, én a karrierem elején is önkéntes lettem volna.
Bogdán Beáta szervező önkéntes, egyetemi hallgató szociális munka szakon, és lassan kilenc éve önkénteskedik a Caritasnál.
Először én is animátorként kezdtem, játékokat vezettem, utána többször voltan Karavánon, amikor játékokkal mentünk ki falura iskolákhoz, aztán pedig városnapokon, Sepsiszentgyörgyön és itt is többször voltam. Utána műhelyvezető lettem, tavaly is már beugró szervezői munkakört töltöttem be.
Gyakorlatozni is itt voltam a Caritasnál két félévet. Nagyon tetszett. Voltunk Őrkőn a nappali programban, Hilipben is voltam roma gyerekekkel. Idősekkel is szeretek foglalkozni, voltam többször idősotthonban Lemhényben, Szentléleken, árvaházba is szoktunk járni gyerekekhez, sérült gyerekek is vannak ott és egyedülálló anyák.
A résztvevők szemszögéből
Két gyerekkel vagyunk, egyik hat és fél, másik hét és fél éves. Az ügyességi játékokat nagyon szeretik, a golyóst, a feladványokat, a dobókockákat, ahol színeket kellett dobni. A tegnap az arcfestés műhelyen vettünk részt, mert csak rövid szavunk volt. Két évvel ezelőtt voltunk még, hasonló játékok voltak, de sok az újdonság ahhoz képest, ami volt ezelőtt két évvel. Nagyon szeretik, ügyesen csinálják. – meséli a kétgyerekes anyuka.
Milyen játékot játszottál itt?
Egy kocsiirányítást, mágnesest s több nem jut eszembe. S ott is, a gurításnál…. – válaszol készségesen a hat és fél éves kisfiú.
Egy másik anyuka a többiekhez képest egészen pici, két éves gyerekkel érkezett: Mi csak kétévessel vagyunk. Gyűjtjük a betűket, ami neki való játék, például a golyóson részt vettünk a tegnap is, mai is, amennyire kollaborál, mert van, amikor nem. A szekeres nagyon tetszik neki, ott voltunk, és nézzük, hogy még min tudunk részt venni.
Köszönjüktámogatónknak, a New Fashion Rt-nek a modern sátorfalakat, mesh-eket, melyek lehetővé tették, hogy megújult arculattal, kellemes környezetben várjuk a gyerekeket.
Hubbes Kinga, Márton Kinga Izabella/Gyulafehérvári Caritas
