Az én CSIT-történetem

0
1432
Nyitott kapuk (Fotók: CSIT médiacsapata)

Szeretet, öröm, vidámság, béke, kiengesztelődés – ez határozta meg az idei, augusztus 14. és 18. között zajlott Csíksomlyói Ifjúsági Találkozót (CSIT). A gyulafehérvári főegyházmegye legnagyobb ifjúsági rendezvényén több mint hétszáz résztvevő volt jelen. A 45 fős szervező csapatot 160 önkéntes segítette, akik a találkozót megelőző hétvégén készítették elő a helyszínt. A 40. CSIT-nek Csíksomlyón a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Szent István Kollégiuma és a hozzá tartozó Mária-kert adott otthont. A Vasárnap 2018/34. lapszámában lévő kétoldalas összeállításunkat Ferencz Evelin írásával ajánljuk!

Az én történetem a CSIT-el 2014-ben kezdődött, akkor hallottam először róla. Édesanyám a Mária Rádióban lett figyelmes rá, és küldött, hogy menjek én is. Máig emlékszem mennyire nem akartam jelentkezni, hiszem nem ismertem senkit és sok előítélet is volt bennem. Végül sok győzködés után, egy héttel a CSIT kezdete előtt adtam be a derekamat, amikor egy barátnőm hívott kiscsoportvezetőnek. Életem egyik legjobb döntése volt! Szárnyalva tértem haza a megtapasztalt csodák és élmények hatására. 2015-ben nem volt kérdés, hogy ott leszek-e újra, ekkor már velem jött a két testvérem. Ebben az évben is kiscsoportvezető voltam, itt hallottam először a Teljes Szívvel Ifjúsági Csoportvezető Képzésről, tudtam, hogy ez nekem szól. Elvégezve a képzést, 2016-ban felkértek, hogy szervezzek egy előkészületi hétvégét a CSIT önkénteseinek. Óriási kihívás és megtiszteltetés volt. A rendezvény lejártával felajánlották, hogy dolgozzak teljes idejű szolgálatban az ifjúsági lelkészségnél, erre 2017 októberében sor is került.

2016 decemberében merült fel ötletként, hogy legyek én az egyik főszervező. Óriási lelkesedéssel, de ugyanakkor zöldfülűként vágtam neki a feladatnak. A szervezőtársam ügyessége, a nagy csapat rátermettsége és Isten vezetése nélkül nem lettem volna képes végigcsinálni. De megtanultam, hogy akit Isten elhív, azt alkalmassá is teszi. Már a tavalyi CSIT végén tudtam, hogy még egyszer szeretnék ilyen formában a részese lenni ennek a csodának. Az elmúlt év tapasztalatai, egy hosszú önismereti út és rengeteg ima hatására ebben az évben még inkább Istennel közösen tudtam végezni a feladatomat, az ő erejéből, az ő kreativitásából merítve. A legjobb ötleteink, a mottó, az előadók nevei, a meghívottak névsora mind az Istennel való együttműködésünk gyümölcse. Ugyanakkor az Úr gondoskodott arról, hogy ne legyek egyedül, és kirendelt egy olyan főszervezőtársat Csúcs István személyében, akinek alázata, Istenre való nyitottsága és szelídsége csodálatra méltó.

A CSIT számomra az a hely, ahol a mennyország előízét érezhetem meg. Együtt lenni egységben, elfogadásban fiatalokkal, együtt alkotni valamit, ami maradandó, ami a szívekben hoz változást, mindezt, úgy hogy én magam is épülők, új embereket ismerek meg, fejlődhetek szervezésben, vezetésben, önismeretben, rugalmasságban. Leírhatatlan élmény. De talán a legcsodálatosabb megtapasztalni az isteni gondviselést. Legjobb példa erre az idei év időjárása. Ha én magam irányíthattam volna, hogy éppen milyen időre van szükség az adott programra, sem döntöttem volna másként. Az elmúlt hónapok esőzése után igazi csodaként éltük meg a ragyogó napsütést. Volt rá többször is példa, hogy a városban esett az eső, a találkozó területén pedig nem. Mi ez, ha nem csoda?

A CSIT-nek köszönhetem a munkahelyem, a világ legszuperebb munkatársait, a legjobb barátaimat és a legkedvesebb emlékeimet. Amikor igent mondtam a hívásra, álmodni sem mertem, hogy ekkora csodáknak nyitok ajtót. És mivel Isten kegyelme és szeretete végtelen hiszem, hogy a legjobb rész még hátra van.

MEGOSZTÁS