Eleven Kolozsvár

0
1672
Bánffy-udvari tánc (Fotó: KMN Press)

Javában dübörögnek a Kolozsvári Magyar Napok rendezvényei. Nem tudom, milyen ez Székelyföldről vagy Temesvárról nézve, de nekünk itt úgy tűnik, még kilenc év után is, hogy ez nagyon nagy és jó dolog. Vannak, akik évente elmondják: a tavaly sokkal jobb volt a program… Mások ellenkezőleg, lelkesek: egyre változatosabb a kínálat, hangoztatják. Kolozsváriként én azt gondolom, jó, hogy a város eleven, hogy a nemzetközi porondon is kezd ismert lenni, és jó az, hogy a múlt is él, ismertebbé válik a különféle, többnyelvű séták, ismertetések által. Jó, hogy a város minden lakója találkozhat ilyenkor a másikkal, aki ugyanúgy itt lakik, jó polgára a civitasnak, és nem jelent veszélyt. A Kolozsvári Magyar Napokon jó azt megélni, hogy a számunkra fontos helyeket a szervezők igyekeznek más nyelven is bemutatni, így is gondolva az ünnepnapok utáni hétköznapokra, amelyekből sokkal több van, és amelyek idején igazán fontos, hogy békésen éldegéljünk egymás mellett, egymással. Ilyenkor még jobb kolozsvárinak lenni, és még büszkébb lehet az ember.

Kiállításmegnyitón (Fotó: Radu Norbert/KMN Press)

Sokan vannak, akik a nagy koncerteket látogatják, a Farkas utcai kézművesvásárt, az ottani kisszínpadot, dúdolják a jól ismert slágereket, nótákat, és valóban mulatnak, ételt-italt kóstolnak. De a rengeteg rendezvény ellenére úgy tűnik, a kisebb léptékű, rétegprogramoknak is elegendő számú közönsége van. Az idén ezt eddig minden, általam meglátogatott helyszínen így tapasztaltam. A Györkös Mányi-emlékházban a Fekete Vince verseivel való interaktív foglalkozásra érkezők megtöltötték a termet, átélték az irodalmat, az élményt egymással is megosztották, olyannyira, hogy a kánikulában a végére már szinte elfogyott a levegő, különösen hogy a foglalkozás vezetői, Kocsis Tünde és Széman Emese Rózsa alaposan megdolgoztatták a résztvevőket.

Toronytávlat (Fotó: KMN Press)

Ugyanott a nagyon népszerű, Laczkó Vass Róbert által egész éven át vezetett, szervezett Nyitott szemmel különkiadására annyira megtelt a terem, hogy már ülőhely sem akadt a későn érkezőknek. De a magyar főkonzulátus rendezvénytermét is megtöltötték az irodalmi csemegékre fogékony érdeklődők: Rockenbauer Zoltán egykori miniszter, irodalomtörténész Csinszkáról mesélt, korabeli fotókat és festményeket vetített, és Ady múzsájának későbbi élettörténetét is ismertette, ami az irodalomkönyvekből mindeddig hiányzott. Lenyűgöző előadási stílusa feledtette az időt, másfél óra észrevétlenül repült el.

A Bulgakov irodalmi kávéház teraszán is egymást követik az események, én Karácsonyi Zsoltnak, a Helikon főszerkesztőjének József Attila-díját ünnepelni érkeztem, és a köszöntő szavak, az ilyenkor természetes versfelolvasás mellé meglepetésként egy korábbi Lakatos Róbert filmet is megnézhettem, amiben az ünnepelt Kara mint „színész” mutatkozott meg. Szívszorító volt ugyanakkor az idén eltávozottak (Bréda Ferenc, Egyed Péter) hiányát itt az irodalombarátok körében „élesben” megélni.

(Fotó: KMN Press)

Látogatóban nincs hiány a kiállításokon sem, és a különféle, vezetéssel, magyarázattal egybekötött sétákra, épületbejárásokra (köztük a vitatott tulajdonjogú Marianum) már-már nem lehet bejelentkezni. A Tranzit házban a filmes alkotók és műhelyek mutatkoznak meg, a kolozsvári tévések dokumentarista alkotásait, kisfilmjeit, portréit nézheti a közönség. Aki a színház épületébe nem tudott bejutni jegyhiány okán, a Mátyás szülőháza előtti téren találkozhatott a szabadtéri színházzal a Shoshin Színházi Egyesület szervezésében: az Invázió során rózsaszín űrlényekkel lehetett érintésnyire találkozni, illetve gólyalábakon táncoló fiatalok meséket mutattak be, miközben szinte száguldoztak az Óvár terein, a közönséget is invitálva, magukkal ragadva. Igazi vásári komédiás hangulatot idéztek, és a végén a gólyalábakról a földre leszállva közös körtánccal zárult a fergeteges komédia.

Könyv, magas kultúra, borkóstolás, kézműves sör, nótázás és vásári szórakozás jól elfér a birtokba vett városközpontban, és nagyon jó érzés kézzel foghatóan átélni, hogy „miénk itt a tér”!

MEGOSZTÁS