Kolozsváron (is) könyvhét van, mint Csíkszeredában, miközben épp most ért véget Budapesten a Szent István Könyvhét, amely a keresztény kiadók seregszemléje volt. A könyvek mellett könyv inspirálta zenés színházi produkciót is láthatott a közönség május 11-én Kolozsváron a várfal melletti Fogoly utcában, mégpedig egy klasszikust: a Déry Tibor regényéből készült Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalt.
A regényt 1973-ban Pós Sándor alkalmazta színpadra, Presser Gábor szerezte a zenéjét és Adamis Anna a dalok szövegét. A darab az első sikeres magyar rockmusical, máig kultikus jellegű. Ősbemutatója 1973. március 2-án nagy sikerrel a budapesti Vígszínházban volt, Erdélyben először 1980-ban Kolozsváron játszották Horváth Béla rendezésében. Ennek az előadásnak egy emlékezetes mozzanata, amikor a női főszereplő helyett az akkor még színművészetis Panek Kati ugrott be, népdalénekesi képzettségével kiválóan énekelte a rockdalokat. Az a generáció, aki még látta azt az előadást, elég nagy számban volt jelen a budapesti Szindra Társulat előadásában bemutatott Popfesztiválon. De voltak fiatalok, akik valószínűleg inkább lemezről vagy diákelőadásokból, illetve a dalokat ismerik.
A Budapestről érkezett, tehetséges fiatalokból álló társulat Földessy Margit színiskolájából került ki, ő a Szindra Társulat vezetője. Először 1999-ben rendezte meg a darabot, a mostani előadást 2017-ben mutatták be jelenlegi tanítványaival a Marczibányi Téri Művelődési Központban. A rendező ezt mondta a darabválasztásról: „Amikor először rendeztem a Popfesztivált, akkor is az volt a mániám, hogy ezzel a darabbal valamit üzenni kellene a fiataloknak. Sajnos, az üzenet nem sokat változott. Most is felkiáltójeles tény, hogy vannak dolgok, amikbe bele lehet halni. A legnagyobb bánatom az, hogy a témának még mindig van aktualitása. Sőt. A fesztiválok korszakát éljük. Ha az ember körülnéz egy fesztiválon, akkor bizony könnyek szöknek néha a szemébe, mert vannak, akik nem ismernek mértéket. A fiatalok közül nagyon sokan kergetik az adrenalint, valami helyett. Nem tudom, mi helyett, ezt próbáljuk a társulattal együtt megfejteni. Ők is a fesztiválozó korosztály tagjai.”
Az előadás igazi profi produkció, jól megkomponált tánccal, mozgással, kiművelt énekhangokkal, a fiatalok emellett láthatóan érezték, amit a rendezővel közösen végigbeszéltek a próbafolyamat során, azt átéléssel, profin, ugyanakkor a fiatalos színeket hozva adták elő. Földessy Margitot idézve: „Egy bizonyos életkorban az ember kísérletezik, kipróbál dolgokat, bulizik. Ki mennyit. Most ezt egy kicsit vadabbul teszik a gyerekek, és sokkal több veszély leselkedik rájuk. Ezekre a veszélyekre szeretném én és a munkatársaim, tanítványaim felhívni a figyelmet. A szereplők személyes tapasztalatain, élményein keresztül lehetséges megteremteni a fesztivál valódi hangulatát, ami színpadon egyáltalán nem könnyű.”
A nézők, hallgatók soraiban volt, aki jól ismerte a dalokat, mégis meghatódva ülte végig az előadást, egyrészt mélyebben érintette a szöveg valósága és aktualitása, mint fiatalabb korában, másrészt csodálta a színpadon fellépők tehetségét és a mögötte sejthető sok, komoly munkát.
Azóta is gondolkodom, hogy az „arra születtünk” kérdés bizony minden korosztálynak minden korban újra és újra életbe vágó, és milyen nehéz legalább fogódzókat kínálni ahhoz, hogy a kérdésre szívből azt tudja kimondani: arra születtünk, hogy szeressenek és szeressünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk, nem baj, hogyha fáj…
Fotó: Makofka Sándor (makifoto.hu)
