Örökség és küldetés

MARTIN ROOS, vagy ahogy magyar ajkú hívei számára aláírja leveleit, ROOS MÁRTON, a temesvári egyházmegye püspöke tavaly ünnepelte hetvenötödik születésnapját. E jeles évforduló alkalomból beszélgettünk vele múltról, jelenről és jövőről.

Meséljen kicsit szüleiről, gyerekkoráról és tanulmányairól!

Temeskenézen (Satchinez/Knees/Кнез) születtem, német családban 1942. október 17-én. Amikor világra jöttem, háború volt. Édesapám, Márton részt vett a harcokban, katona volt. Édesanyámat, Máriát 1945-ben, amikor mindössze kétéves voltam, német származása miatt elhurcolták oroszországi munkatáborba. A nagyszüleim neveltek. Édesanyámat hétévesen, édesapámat csak tizennyolc évesen ismertem meg. Mindig éreztem a hiányukat. Nagyon gondoskodó emberek voltak. Hálás vagyok értük.

Középiskolai tanulmányaimat Gyulafehérváron végeztem (1957–1961), itt érettségiztem; itt tanultam meg magyarul is; itt kezdtem el a teológiai tanulmányaimat is 1962 őszén. Rövid ideig maradtam a teológián. Novemberben édesanyámmal útlevelet kaptunk, és Kanadába utaztunk, mert a háború következtében ott tartózkodott édesapám. Ezután nem tudtam, hol folytassam a teológiai tanulmányaimat. Egy innen származó prelátus, Josef Nischbach segített nekem, és Németországba irányított. Rövid időn belül Königsteinba kerültem, ott tanultam tovább (Philosophisch-Theologischen Hochschule Königstein). 1971. július 3-án szentelt pappá Carl Joseph Leiprecht püspök. A rottenburg-stuttgarti egyházmegyében kezdtem el papi szolgálatomat: Stuttgart-Obertürkheim káplánja (1971–1973), majd Stimpfach plébánosa lettem (1973–1990). 1990-ben tértem haza Temesvárra, ahol Kräuter Sebestyén megyés püspök mellett irodaigazgató lettem. II. János Pál pápa nevezett ki a temesvári egyházmegye püspökévé 1999-ben. Augusztus 28-án szentelt püspökké Jean-Claude Périsset romániai apostoli nuncius, Gyulai Endre szeged-csanádi püspök és Johannes Kreidler rottenburg-stuttgarti segédpüspök jelenlétében.

Mikor és hogyan döntött a papi hivatás mellett?

Én sosem döntöttem a papi hivatás mellett. Számomra, amióta csak emlékszem, tiszta és egyértelmű volt, hogy pap szeretnék lenni. Utamban a legnagyobb nehézség és akadály a magyar nyelv volt. Német családban születtem, és nem beszéltem magyarul, de könnyű volt megtanulni.

Milyen kihívásokat, örömöket és bánatokat hordoz az, hogy egy többnyelvű és többkultúrájú egyházmegye pásztora? Milyen előnyei és hátrányai vannak ennek?

Roppant érdekes egyházmegye a temesvári. Nagyon élvezem az egyházmegye sokszínűségét. Azt tapasztalom nap mint nap, hogy a többnyelvűség, a multikulturalitás, a szokásvilág sokszínűsége előny. Szívesen küldöm a kispapokat Gyulafehérvárra, hogy megtanuljanak magyarul; Németországba, hogy elsajátítsák a német nyelvet. Az egyházmegye életében, a lelkipásztorkodásban a nyelvismeret (román, magyar, német, szerb) nagy előny és szükségszerűség is, éppen ezért a papoknak, egyházi alkalmazottaknak neki kell állniuk, meg kell tanulniuk az egyházmegyénkben használt nyelveket. Temesváron sosem voltak nyelvből adódó konfliktusok. A liturgia nyelve is többféle. Megszokott a városban a vasárnapi háromnyelvű (magyar, német, román) nagymise. Fontosnak tartom a kispapokat külföldi tanulmányútra küldeni, hogy az egyházmegye érdekében táguljon a látókörük, lássák a világot. Jó kézben vannak ott. A bezártság soha nem viszi őket előre. Szükséges, hogy nyissunk Nyugat felé.

Hogyan fogadta a püspöki kinevezés hírét?

Vegyes érzésekkel fogadtam. Kräuter püspök mellett a püspökség munkájában már kilenc éve benne voltam, amikor felszenteltek. Nem gondoltam rá. Nagyon meglepett. A püspök mellett, mint irodaigazgató sok mindent tettem, sok mindent kipróbáltam; factotum-féle ember (ezermester, mindenes) voltam, így felszentelésem után csak folytattam a már kilenc éve tartó munkafolyamatot. A mindennapi munka és munkafolyamat ugyanaz maradt, csak a püspöki teendők jöttek hozzá pluszban: papszentelés, bérmálás, visitatio. Jobban örültem volna, ha mást szentelnek püspökké, de valakinek oda kellett tartania a fejét.

Mi a püspöki jelmondata?

Emitte Spiritum tuum – Küldd el a Szentlelkedet! A Szentlélek éltető és irányító. Ezért bíztam rá magamat, munkámat és az életemet.

Az egyházmegyéről írt könyveinek címében használt két fogalmat: örökség és küldetés. Ön milyen örökséggel és küldetéssel fogott hozzá a püspöki feladataihoz?

Azt vallom, hogy a küldetés az örökségből fakad, belőle forrásozik. A papok, a hívek, a munkatársak mind hagyaték és örökség, problémákkal és örömökkel, terhekkel és kötelezettségekkel együtt. Mindenki ezekkel indul. Ezekből vonja le, hogy mik a teendői, feladatai, céljai és küldetései.

Kik voltak a példaképei, akiktől ötleteket merített a püspöki feladatok betöltéséhez?

Sokan álltak mellém, irányítottak, tanácsokat adtak, és a legfontosabb az volt, hogy elkísértek utamon – otthoni plébánosok (Franz Amschlinger, Konrad Kernweisz), tanáraim, püspökeim, egyik piarista tanárom, a spirituálisom a szemináriumban, a németországi prelátus. Márton Áron, aki nagy személyiség volt, nagy hatással volt rám. Keveset beszéltem vele, de a jelenlétével és személyiségével nagyon hatott rám. Hálás vagyok, hogy megismerhettem. Amikor Gyulafehérvárra mentem és meglátogattam, mindig vele ebédelhettem. Nagy-nagy élmény volt a társaságában lenni.

Ki volt a kedvenc tanára?

A kedvenc tanárom Hans Urs von Balthasar volt. Nagyon tetszett a német nyelvezete, a patrisztikában való jártassága és a fő művei. Szívesen és érdeklődéssel olvastam írásait. Nagyon sokoldalú ember volt.

Ön a tudomány művelője és komoly művek szerzője. Milyen témakörök érdekelték és milyen céllal írt azokról?

Alkalomadtán kerültek elő a témák, a keletkezésük is alkalmi. Nem én kerestem magamtól, nem volt szándékomban ezzel foglalkozni. Amikor a máriaradnai templomot basilica minorrá avattuk, akkor kellett a radnai templommal és rendházzal kapcsolatos anyagot összegyűjteni. A romániai nuncius elolvasta és jelezte nekem, hogy jó lenne formába önteni és könyvet készíteni az összegyűjtött adatokból. Így született meg a Maria-Radna. Ein Wallfahrtsort im Südosten Europas. I–II. (Regensburg 1998 és 2004) c. könyvem. Az egyházmegye történetének elkészítési útja szintén így indult, konkrét kéréssel és munkával függ össze. Kérvényeket kellett írni, hogy visszaszerezzük az egyházi ingatlanokat. A vikárius kérésére kezdtem el megírni Erbe und Auftrag. Die alte Diözese Csanád. c. egyházmegye-történetemet, amelynek hiányzik még két kötete.

Szent Gellért nagy tisztelője. Honnan ered ez? Miben követi az első csanádi püspököt, és miért tartja szívügyének a Gellért-kódex hasonmás kiadását elkészíteni?

Mindig büszke voltam, hogy egyházmegyém élén két szent áll: Szent István mint alapító és Szent Gellért mint az egyházmegye első püspöke. Gellért rakta le az egyházmegye alapjait. Templomokat épített. Csanádon iskolát nyitott. Itt írta a művét.

Minél többet foglalkoztam az életével, annál mélyebb és nagyobb lett a tisztelet iránta. Megragadott a személyisége. Az akkori magyarországi püspökök közül csak ő írt teológiai művet. A többiekről csak legenda, krónika maradt fent. Sehol máshol nincs olyan teológiai mű abból a századból, mint a Deliberatio Gerardi Moresenae Ecclesiae episcopi supra hymnum trium puerorum ad insigrimum liberalem. Büszke vagyok erre. Máshol is írhatta volna, de ő pont itt, Csanádon írta. Gellértnek a három ifjú himnuszáról (Dán 3,58–6) szóló elmélkedése a középkori Magyarországon egyedi mű. Fontosnak tartom, hogy a hasonmás kiadását elkészítsük, és kiadjuk kommentárokkal együtt. Már most nagy az érdeklődés a kódex és a szerzője iránt. Nagy örömmel fogadta a hírt és a kezdeményezést például a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem is. A temesvári egyetem is több szimpóziumot szervezett Gellérttel kapcsolatosan.

Sok épület felújítása kötődik az Ön nevéhez. Mesélne ezekről?

A felújítás nem az én érdemem. Más dolgozott, én csak aláírtam, de remélem, hogy valami jót, valami maradandót csináltunk, és valami utánunk is megmarad – a püspöki palota és a székesegyház, a radnai ferences templom és rendház…

Milyen szerepet játszik a Gerhardinum és Máriaradna az Ön és az egyházmegye életében?

Fontosnak tartom, hogy a katolikus iskola megmaradjon, mert az ifjúság, a következő generáció az iskolából érkezik. Az iskola mindig jó befektetés, ami bőven és kamatostul jön vissza. Igyekszünk és törekszünk arra, hogy megnevelt emberek kerüljenek ki a katolikus líceumból. A katolikus iskola olyan talaj az egyházmegyékben, ahonnan papok és püspökök kerülhetnek ki. Az iskolát mindig ápolni és védeni kell. Az iskola feladása az egyházmegye termőtalajának megszűnését jelentené.

Máriaradnára már kiskoromban és kispapként is többször elzarándokoltam. Azt szoktam mondani, hogy Máriaradna, kegyhelyünk és búcsújáróhelyünk, az egyházmegyénk szíve, Temesvár, a székesegyház és a püspökség együtt pedig az egyházmegyénk feje.

Melyek azok a tervek, amelyeket még szeretett volna megvalósítani?

Szeretnék még tovább dolgozni, amíg Isten erőt és éveket ad. Még hiányzik két kötet az egyházmegye történetből, azt mindenképpen be szeretném fejezni… A radnai múzeum leltára is várat magára, azt kellene elkészítenem, természetesen megfelelő kommentárokkal. A püspökségen is van egy múzeumnyi gyűjtemény, de még nincs vezetője, azt is be kellene indítanom. A papok leltárát és életrajzát is szeretném összeállítani. Csanáddal, a püspökség egykori központjával kapcsolatban is vannak terveim. Új plébániát szeretnénk építeni. Próbálunk egy egyházmegyék közötti központot létesíteni és létrehozni, elsősorban zarándokok részére és továbbképzések szervezési színhelyének.

Egy püspöknek rengeteg a teendője. Hogyan alakul egy napja? Hol tud felfrissülni szellemileg és fizikailag?

Mindig korán kelek, olyankor csend van, és nagyon jó dolgozni. Este úgyszintén. Napközben nagyon jó „team” vesz körül, ők lelkiismeretesen dolgoznak, figyelnek rám, így foglalkozhatom a tudományos dolgokkal. Nagyon hálás vagyok a munkatársaknak, mert egyedül az ember el van veszve… Felfrissülni az imában és a munkában tudok. A házban is imádkozunk naponta közösen. Úgy gondolom, hogy papi közösséget így élhetünk igazán.

Nagy hagyománytisztelő a liturgiában. Miért fontos ez Önnek?

A nyilvános zsolozsma és ima az egyház alapfeladata. A székesegyház példakép az egyházmegyének és az egyházmegye híveinek. Fontos, hogy legyen ott közös ima. Fontos, hogy használjuk a hagyományos ruhákat, mint például a prebendáriusi és a kanonoki ruha, az imaformákat, gondolok itt a nyilvános zsolozsmára, és a székeskáptalan különböző tisztségeit.

Megkérem, osszon meg néhányat a legszebb püspöki élményei közül!

A legszebb élményem az volt, amikor püspökként körbejártam az egyházmegyét és több időt tölthettem a papjaimnál… Nagyon megmaradt egy eset. Az egyik faluban megismertem egy lebénult férfit. Fürdőzés közben beleugrott a vízbe és lebénult. A plébánossal látogattuk meg, ágyban fekvő beteg volt. Sokszor gondolok rá, mert csodás volt, ahogyan elfogadta a sorsát, ahogyan viselte, ahogyan élt. Édesapja nagyon durva volt vele szemben, de ő mindig megnyugtatta az édesapját.

II. János Pál pápával találkozni is mindig élmény volt. Csak ad limina látogatások alkalmával voltam Rómában. Nagyon kedves volt és közvetlen. Érdeklődő pápa volt. Kíváncsi volt, hol van az egyházmegye, és együtt néztük meg térképen. Sosem felejtem el az arcát.

Milyen intelmeket fogalmazna meg a fiataloknak?

A hittel kapcsolatban üzenem, hogy nincs más alternatíva. Csak a jó úton lehet haladni. Nincs más lehetőség. Válaszd az életet! – mondta Isten Mózesnek. Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja. (MTörv 30,19–20) Hit és ragaszkodás nélkül az anyaszentegyház felé nincs jövő. Az ifjúságnak dönteni kell. Csak egy üzenetem van: Válasszátok az életet! Az élet hitből, reményből és szeretetből áll. Ragaszkodjanak Istenhez. Ebben segítenek az egyházunk emberei. Nincsenek egyedül.

Majdani utódját milyen tanácsokkal látná el?

Az elődöm nagy szabadságot adott nekem. Megbízott bennem, és megbízott mindennel. Elintéztem, és ez tetszett neki. Nagyon fontos a szabadság.

Mit csinálna másként?

Semmit.

Mire büszke leginkább?

Büszkeség? Az kevés van. Többet szerettem volna alkotni. Gellért-művem nagyon közel áll hozzám (Gerhard von Csanád. Gestalt eines Bischofs der frühen ungarischen Kirche.) Szívesen foglalkoztam vele. Most dolgozunk a lefordításán és a kiegészítésen. Ez a „végakaratom”. Egy teljes értékű Gellért-kép megalkotása a cél: életrajz és hasonmás kiadás együttese.

Mitől jó pásztor a jó pásztor?

A lelkipásztorkodás a fő feladatunk. Magunkat és az embereket Isten felé vezetni, ez a jó pásztor fő feladata.

Kérdezett: Balla Lóránt