Nagy Erzsébet 1957. március 5-én született a Hargita megyei Gyimesközéplokhoz tartozó Háromkúton. Az elemi iskolát szülőfalujában, az általános iskolát pedig Gyimesközéplokon végezte. 1994. januárjától egy éven keresztül önkéntesként dolgozott Barth Ottó plébános mellett. Az ő segítségével 1995-ben alkalmazásba került a Szent Márton-alapítványhoz, bolti eladóként dolgozott. 1996-ban megszerezte a jogosítványát, így már árut is tudott szállítani, hétfőn és pénteken pedig a gyereket is a faluból a gyergyószentmiklósi bentlakásba. Kilenc éven keresztül, 2005-ig önkéntes alapon látta el a falugondnoki teendőket Háromkúton, fizetést csak az alapítványtól kapott.
Mindemellett pedig folyamatosan képezte magát. 2004-ben elvégzett egy mezőgazdasági kurzust, 2005-ben egy falugondnoki képzést Magyarországon, majd 2009-ben az otthoni beteggondozó képzést is. 1995-ben Kemény Bertalannak köszönhetően kilencszemélyes mikrobuszt kapott a falu, így ez nagymértékben megkönnyítette a falugondnoksággal járó feladatok elvégzését. Azóta nélkülözhetetlen eszköze a munkavégzéshez a gépjármű.
2005-től a Gyulafehérvári Caritas falugondnoka, napjainkban is a szervezet alkalmazásában áll. 2015-ben a falugondnoki szolgáltatás a romániai törvények értelmében, és az országban elsőként, akkreditált szolgáltatássá vált.
Erzsike néninek munkája során legnagyobb öröme, ha tud az embertársain segíteni, már egy mosoly is nagyon sokat jelent neki. „Ha egy aprócska örömet is tudok okozni, akkor már volt értelme a napnak. A Jó Istennek terve volt velem, mégpedig ez, amit csinálok” – mondja. Nehézségként csak a rossz útviszonyok jutnak eszébe, télen a hó nagyon megnehezíti közlekedést. Van időszak, amikor nagy kitérőt kell tenni a havas utak kikerülése végett. A sok gödör miatt pedig az autó is gyakran javításra szorul.
Szerinte, amit ő csinál az nem munka, nem napi rutin, hanem hivatás. Minden nap más-más feladatokkal, problémákkal, kihívásokkal találkozik, és szerencsésnek tartja magát, hogy ezekkel mindig szembe tud nézni és megtudja őket oldani. Persze a környezetében rengeteg segítőkész ember van, akire számíthat, ha szüksége van rá.
Erzsike néni addig tervezi végezni ezt az elhivatott munkát, míg az Isten és az ereje engedi. És azt úgy szeretné továbbra is végezni, hogy azt majd áttudja adni valakinek a nyugdíjazása után. „Az embereknek szükségük van a segítségre, vagy csak arra, hogy beszélgessenek velük, vagy megsimogassák őket. Ezt a munkát csak szeretettel, türelemmel és alázattal lehet végezni.” Egy falugondnok megbízható és őszinte, és erre Erzsike néni a legjobb példa.
Gyulafehérvári Caritas
