Akkor lesz vonzó a tevékenységünk, ha az egyház nekünk szánt feladatát szívvel és lélekkel elvégezzük – mondta Schönberger Jenő püspök a Hitmélyítő nevű hosszú lelkigyakorlat csoportvezetői előtt.
Miután február 3-án Nagykárolyban már egybehívták a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye pasztorális tervét követő Hitmélyítő hosszú lelkigyakorlat csoportjainak vezetőit, 17-én Szatmárnémetiben, a Szent István teremben tartottak egyeztető, lelkesítő találkozót a Szatmár, Erdőd és Ugocsa esperességek csoportvezetőinek. A rendezvényen Schönberger Jenő megyés püspök is jelen volt, azt az üzenetet is képviselve a hívek felé, miszerint fontosnak tartja a plébániai, lelkiségi és egyéb csoportok témákat feldolgozó találkozásait, a pasztorális terv gyakorlatba ültetésének ezen módját. A Hitmélyítő során ugyanis lépésről lépésre dolgozzák fel, értik meg és alkalmazzák életükben azt a hitre vonatkozó, illetve gondolati anyagot, amelyet az egyházmegye az aktuális – jelenleg hároméves – ciklusba tervezett.
A szombat reggeli rendezvény elején Schönberger Jenő püspök azt kérte a csoportvezetőktől, a találkozások alkalmával igyekezzenek a résztvevőket rávezetni, hogy nyíljon ki a szemük a kegyelemre, vegyék észre, az életükben minden Istentől származik, minden az ő kegyelme. „Higgyék el, még a fájdalom is kegyelem. Isten nem akar nekünk rosszat. Az életünket érdemes időről-időre megvizsgálni és azon az önvizsgálaton keresztül kell, hogy a kegyelmet tekintsük. Ugyanakkor figyeljünk a legtermészetesebb dolgokra is, amelyeket sokszor magától értetődőnek veszünk. Ha ezeket észre tudjuk venni, akkor következő lépésként azokkal a testvéreinkkel is észre tudjuk vétetni, akik velünk egy közösségben, egy csoportban vannak. A kegyelem éve nagy feladata ez. Ne „teologizáljuk” el, de ne is tegyük egyszerűvé. Isten minden kegyelmek forrása, akitől azért kapjuk a kegyelmet, hogy a testvéreink kezét megfogva haladjunk Isten felé. Ha kinyílunk a kegyelemre, felfakadhat bennünk az öröm és elkezdhetjük igazán és őszintén szeretni Istent. Az a nehéz talán, hogy megtegyük az első lépést, kinyíljunk, hogy odategyünk magunkat a kegyelem erőterébe.”
A csoportvezetők vallottak tapasztalataikról, elmondták, fontosnak érzik, hogy befogadjanak minden érdeklődőt – egymást elfogadva, nem kioktatva mindig tanulhatnak, mindig gazdagabban állhatnak fel a találkozók végén. Később áttekintették a jelen egyházi év tematikáját – melynek középpontjában az ifjúság áll. Kiemelték, a plébániákra eljuttatott segédanyagnak van egy hitet elmélyítő és egy szolgálatra hívó része, majd gyakorlati tanácsokat adtak a résztvevőknek arra vonatkozóan, hogyan szervezhetik meg csoportjaikat, illetve hogyan gyakorolhatják az ima mellett a missziót és a szeretetszolgálatot.
A püspök végül azt kérte a csoportok vezetőitől, vegyenek példát az Úr Jézusról, aki soha nem ment el a népszerűség felé: „Ki kell tartanunk a hitünk mellett és azt kell végeznünk, ami a mi feladatunk, amit az Egyház kér tőlünk. Akkor lesz vonzó a tevékenységünk, ha az Egyház nekünk szánt feladatát szívvel és lélekkel elvégezzük. Nem arra kell törekednünk, hogy minden problémát megoldjunk, nem is arra, hogy mindenkinek tetsszünk. Inkább arra figyeljünk, hogy helyesen éljük meg hitünket. Persze a hitnek vannak olyan részei, amelyeket meg kell tanulnunk. Ezért jó, ha utánaolvasnak a feldolgozásra kerülő témáknak, jó, ha megértik amiről beszélnek – előre kell haladniuk a tudásban.”
A hitmélyítő csoportvezetőkkel való találkozók tovább folytatónak, 24-én Máramarosszigeten és ugyanazon a napon Nagybányán.
Kép és szöveg: Józsa János
