Kegyelem a beteglátogatás szolgálatában

0
1260

„Mielőtt keresnénk a szenvedőkkel való találkozást, először az Úrral való találkozást kell keresnünk, tőle kegyelmet, erőt merítve” – emelte ki Gáspár Annamária egyházmegyei kórház-pasztorációs referens, az önkéntes beteglátogatók január 27-ei találkozójának elején. Az új naptári évben az új egyházi év tematikáját tekintették, és annak szolgálatukra érvényes üzeneteit keresték.

„A Lisieux-i Kis Szent Teréztől kölcsönzött gondolat, »Minden kegyelem!« a mottó, amely arra késztet, hogy vegye észre az ember Isten ajándékait és működését az életében. Kegyelem az, hogy az Úr meghívott erre a szolgálatra. Mi meghallottuk az ő hívását és Sámuelhez hasonlóan válaszoltunk: »Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!« (Sám 3,9). De kegyelem az is, ha egy beteg megengedi, hogy meglátogassam őt. Gyakran elgondolkodom azon, ki tesz jót kivel? Én, mivel beteget látogatok, vagy a beteg, mivel megengedi, hogy meglátogassam őt? Felismerhetem a Megváltót, Krisztust, hiszen minden betegben ő is szenved. A találkozásban tehát hárman vagyunk jelen! Ez nagy kegyelem, ahogy az az idő, ami így telik.”

A második részben a beteglátogatók a találkozások gyakorlati oldalát vizsgálták. Külön beszéltek olyan aspektusokról, összetevőkről, mint a megjelenés, a hitelesség, az alázat, a türelem, a fokozatosság, a rendszeresség, a csend és a szertartásosság. A szombati alkalom végén név nélküli esetmegbeszéléseket tartottak, majd el is próbáltak egy látogatást, használva az ismert módszereket és rámutatva a jellemző viszonyulásmintákra.

Kép és szöveg: Józsa János

MEGOSZTÁS