Vízkeresztkor régi hagyomány szerint a katolikus templomokban vizet szentelnek, amivel a papok meghintik a jelen levő híveket, majd azok vesznek a vízből, és hajlékaikba magukkal viszik. Összeállításunkban két püspöki szentmiséről számolunk be.
Nagyvárad: A jel és látás ünnepe
Urunk megjelenésének ünnepén, 2018. január 6-án, 11.00 órakor, a nagyváradi római katolikus székesegyházban Böcskei László megyés püspök mutatott be szentmisét. Homíliájában a főpásztor arról beszélt, hogy a karácsonyi ünnepkörben a keresztény ember két fontos vonalhoz igazodhat. Az egyik a karácsony, Krisztus születése, a másik a vízkereszt, Urunk megjelenése. Ezeket a szentírási beszámolók alapján ismerjük meg, amikor karácsony szemléljük. Karácsony hangulatát a szó és hallás határozza meg, vagyis a megtestesült ige és az égi üzenet meghallása, vízkeresztet pedig a jel és a látás, azaz a csillagnak, mint égi jelnek az észlelése, és annak a követése a mi életünkben.
Az egyik fő vonal karácsony éjszakájához vezet minket, amikor Isten megjelent köztünk a fia által, hogy megtapasztaljuk azt, velünk az Isten, akárcsak az egyszerű pásztorok, akik meghallották az égi üzenetet. Az Isten tehát az igén keresztül lépett be az emberi történelembe, hogy más szintre emelje az ember minőségét, méltóságát. A másik fő vonal pedig a vezérlő csillagra, az égi jelre összpontosít, mely útnak indította a napkeleti bölcseket, hogy megtalálják és hódoljanak az újszülött királynak, a béke fejedelmének, és ajándékaikkal is kifejezésre juttassák elismerésüket. Ők valójában nem önmagukért cselekszenek, hanem az egész emberiséget képviselik. Krisztus születése óta senki sem állíthatja már, hogy nincs mihez, vagy kihez igazodni, amikor a helyes irányt keresi. Ezek olyan tények, melyek a ma élő embert is választás elé állítják, hiszen kihívásként kell sajnos szembesülnünk azzal, hogy napjainkban is heródesi világ működik körülöttünk és sokszor bennünk is, mellyel ha fel akarjuk venni a harcot, hősiességre van szükségünk. Ezért a vezérlő csillagra való tekintés életeleme kell legyen minden kereszténynek, mert bátorság és kitartatás ered belőle – nyomatékosította a főpásztor, aki annak tükrében, hogy 2020-ban Budapesten fogják megszervezni a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, arra buzdította a jelenlevőket: lépjenek az eucharisztikus útra, hogy mélyebben megismerhessék Jézust.
A szentmise végén a hívek otthonaikba vitték a megszentelt vizet.
Kép és szöveg: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye
Szatmárnémeti: Keresztény feladat
Jézus Krisztusnak a világban való megjelenése ünnepén, január hatodikán, minden évben minden nép felé újra és újra hangsúlyt nyer a meghívás az üdvösségre. A napkeleti bölcsek elindultak a megszülető Isten Fia felé, és elfogadták őt megváltójuknak – a történés szimbolikája üzenetet hordoz, miszerint Jézus Krisztus a pogány népekért is, minden emberért született, tanított és halt kereszthalált.
A bevonulást követően Schönberger Jenő püspök is, asszisztenciájával a jobb mellékoltárnál elhelyezett, vizet tartalmazó edényekhez ment, s ott megáldotta a sót, amit a vízbe öntött. Megáldotta a vizet is, majd meghintette vele a híveket, a keresztségükre való emlékeztetésként.
Szentbeszédében Schönberger Jenő püspök előbb az ünnep jelentéséről elmélkedett: „A mai ünnepnek a görög neve epifánia, vagyis Isten arcának a megnyilatkozása. Keleti testvéreink három dolgot ünnepelnek, és hajdan mi is a három dolgot ünnepeltük a mai napon – de a latin egyház szétválasztotta, és külön alkalmakra tette a három titoknak az ünneplését. Isten fiának a bemutatkozása, megjelenése a világban, először is gyermekként történt. A három napkeleti bölcs előtt Isten feltárta a titkot: megszületett Fia egy gyermekben. A napkeleti bölcsek hódoltak előtte, és ezzel Isten azt jelezte, mindenkit meghív, nemcsak a választott népet, hanem minden embert – a pogányokat is – az üdvösségre. A másik epifánia, vagyis Isten-jelenés akkor történt, amikor Isten megkeresztelkedett. Ezt az eseményt a most eljövő vasárnap ünnepeljük. Urunk megkeresztelkedése ünnepén arra emlékezünk, hogy a Szentlélek leszállt Krisztusra, miután a Jordán vizéből kiemelkedett. Hallatszott Isten hangja: »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik« (Mt 3,17). A mennyei Atya megmutatta egyszülött Fiát az embereknek. A harmadik epifánia pedig, amikor az Úr Jézus a vizet borrá változtatta – kinyilvánította isteni hatalmát. Az evangéliumból az erre vonatkozó részt a mostanira következő vasárnap olvassuk fel. De most, ennek a gazdag ünnepkörnek az első részében, a három napkeleti bölcs látogatásáról emlékeztünk meg és vizet szenteltünk. A vízszenteléssel Isten áldást akar hozni a mi házainkba. Ezért használjuk a szentelt vizet. A Szentlélek ereje az, ami a gonosz lelket elűzi, ami jelenvalóvá teszi Istent mindennapi életünkben. Ez a kegyelem. Mindig észre kell, hogy vegyük a kegyelmet, az isteni ajándékot.” Schönberger Jenő püspök arra kérte a híveit, a napkeleti bölcsekhez hasonlóan hozzanak egy döntést, induljanak el, de tartsanak is ki Krisztus mellett. A szentmise végén még a karácsonyi dallamok csendültek fel, Leszállt az ég dicső királya, énekelték a hívek, majd a kivonulás után sorban a szenteltvizet tartalmazó edényekhez járultak. Egy nap múlva, vasárnap, Urunk megkeresztelkedésének ünnepével véget ért a karácsonyi ünnepkör.
Kép és szöveg: Józsa János
