Kedves pap- és szerzetes testvérek, tisztelendő nővérek, kedves jó hívek!
Kegyelemteljes karácsonyt kívánok mindenkinek! S ha már a kegyelem évét nyitottuk meg advent első vasárnapján, hadd nézzük meg együtt, testvérek, mit is takar a „kegyelemteljes karácsonyt” köszöntés, jókívánság. Kezdjük a második szóval.
Karácsony ünnepe van. Hála Istennek, nálunk még nem kell magyarázni, hogy mit ünneplünk ekkor. Bár körünkben is erősen csábít a materialista világfelfogás, hogy ne lássunk a karácsonyban egyebet, mint a fény meg az ajándékozás vagy éppenséggel a szeretet ünnepét. Csak a lényegre ne figyeljünk, sőt felejtsük el, vagy helyettesítsük valami mással.
Számunkra, keresztények számára a karácsony Jézus Krisztus születésének az ünnepe, és semmi más! … De!
Hisszük, hogy Jézus Krisztusban ragyogott fel az emberiség számára az igazi fény, amely minden embert megvilágosít.
Hisszük, hogy Jézus Krisztus, a betlehemi Kisded Isten legcsodálatosabb és legnagyobb ajándéka. A mennyei Atya nem adhatott volna nagyobb ajándékot, kevesebbet pedig nem akart, mint egyszülött Fiában önmagát. Így szerette Isten a világot!
Ez a szeretet is tetten érhető Jézus születésekor, de az igazi szeretetáradás ünnepe mégis pünkösd, amikor az Atya és a Fiú közösen küldik a Szentlelket, közös szeretetüket, a harmadik isteni személyt. Bár joggal mondhatjuk, karácsony nélkül nem lehetett volna sem húsvét, sem pünkösd.
Kedves testvérek! Tehát Jézus Krisztus születésének ünnepe a karácsony. De mitől lesz kegyelemmel teljes?
Ezt a kérdést Henri Boulad jezsuita gondolataival világítanám meg. Szerinte a kegyelem életet jelent, de sokkal többet, mint az a megszokott élet, amelyet mi ismerünk. A kegyelem maga az isteni élet! Szent Fiának emberként való megszületése azt eredményezte, hogy Istennél és Istennel mi „egy családban” élhetünk. Ugye nem létezik olyan család, amelyen belül fizetést követelnek, mielőtt valaki asztalhoz ül? Nem bizony! A családi asztalról fizetés nélkül vehetünk, teljes természetességgel, hiszen otthon minden ingyen van. Isten nagy családjában is ez a helyzet. Ingyen osztogatja saját magát, hiszen legnagyobb ajándéka, Jézus Krisztus, a minden kegyelem forrása és teljessége is mindenkié lehet, ingyen, aki csak befogadja őt.
Krisztusban szeretett testvérek! Két éven át igyekeztünk azon dolgozni, hogy merjük magunkat átadni Istennek. Ismét két éven át tudatosan építgettük a krisztusi közösséget, és tudatosítottuk magunkban Krisztus közösségéhez való tartozásunkat. A kegyelem évében szeretném, ha arra figyelnénk, miként adja Isten magát nekünk, hogyan működik bennünk, és hogyan akar belevonni a saját isteni életébe.
Az első karácsonykor gyermekként született, hogy senkit el ne ijesszen a hozzá közeledők közül, ma pedig a szentostyában rejtőzködve, egy falat kenyérként kínálja magát és kér a szívünkbe bebocsátást. Akkor lesz kegyelemteljes a karácsonyunk, ha befogadjuk őt, s engedjük, hogy bennünk megszülessen.
Ennek reményében köszönöm meg a paptestvérek és a szerzeteseink áldozatos szolgálatát, amit ebben az évben a testvéreikért és Isten dicsőségére végeztek. Kívánom, hogy életük egyre szorosabban forrjon eggyé a minden kegyelem Istenével, s engedjék, hogy a kegyelem még hatékonyabban működjön életükben, járja át kapcsolataikat, szolgálatukat, terveiket és vágyaikat. Köszönöm a kedves hívek és minden jótevőnk áldozatát, amellyel lehetővé tették egyházmegyénk intézményeinek zavartalan működését. Köszönöm alkalmazottaink becsületes és szorgalmas munkáját, amit szerte az egyházmegye plébániáin és intézményeiben végeztek. Isten fizessen meg mindenkinek mindenért!
Végezetül szívből jövő főpásztori áldásomat küldve ismételten kívánok mindenkinek kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket, és Istentől áldott, békés, boldog új esztendőt
2017 karácsonyán, Jézus Krisztus születésének főünnepén,
+Jenő püspök
